Rövid, modern vers
Lilára festett körmeimmel díszelgek előtted.
Te kértél, hogy ilyen legyen, hát tessék, meg tettem.
Neked próbálok kedvezni mindenben,
Csupán csak sok sok mosolyért cserébe.
Esténként várom, hogy beszéljünk mesenen,
S felcsillan szemem mikor látom : bejelentkezett.
Videón keresztül láthatlak téged,
Csodállak, gyönyörködöm benned.
Imádatom téged az egekig emel,
Rövid versem reád figyel;
Tesi órán fogalmazódik meg bennem,
Ott is csak rád gondolok, szeretlek!
Igen. Ez is egy újabb ábrándozás arról a valakiről, akit jobb lenne ha elfelejtenék, mert így utóbb belegondolván...csak szenveszt a tény, hogy nem lehet "enyém".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése