Egy levél.

Kedves T.

El sem tudod képzelni mennyire örülök annak, hogy megismertelek téged. Igyekeztem, hogy ne "utánozzalak semmiben", hisz' tudtam, hogy te az olyat nem szereted. Igaz , mondhattam neked akárhányszor, hogy ha valaki ugyanolyan ruhát vesz fel, mint te, vagy úgy készíti el a haját , mint a sajátodat te, vagy épp a beszélési szokása konkrétan megegyezik a tieddel, és valamiként még a véleménye is, hogy az nem feltétlenül utánzás, hanem egyszerűen csak példa vétel. Vedd úgy: példát vesz rólad, mindenedről, mert szerinte szép vagy, jól nézel ki, jók a gondolataid, az ízlésed. Nem olyan borzasztó rossz érzés az, ha azt gondolom magamról néhány másodpercig, hogy "igen, jó vagyok!"....  Persze ezt egy pesszimista szájából tudnám elképzelni, hogy hallható lenne. Tudom, te nem pont az a fajta személyiség vagy, aki nem bízik a jövőben. Optimista vagy. Ez egy felől jó is és másfelől viszont rossz. Ezt nem részletezném sokáig. Csak annyit fűznék hozzá, hogy az optimizmus és az egoizmus nem egyezik meg.

Többek között szeretem benned azt, hogy kívülről nézve visszahúzódó vagy, de ha valaki úgy igazán megismer, akkor adod át magad teljesen, és akkor rádöbbenünk, hogy micsoda "partyarc" vagy te valójában. Az embereket bármilyen élethelyzetben feltudod vidítani. Ez nagyon nagy előny.

Nagyon nagy vágyam az, hogy életem végéig ismerjelek téged, mint igaz barátnőt, és ne veszítselek el egy kis vita végett.

Életem, A.

Nem kell félre érteni, illetve szövögetni a gondolatokat, a személy akihez elsősorban szól az üzenet, iromány, nő. Megszólításom, az hogy Életem, azért pont az , ami, mert valóban úgy vélem, hogy A., az életem része. Még ha nem is tudok vele tárgyalni minden nap, tudom, hogy ha legközelebb találkoznánk, önfeledten vigadnánk az elmúlt pár napok történésein, vagy épp' gyászolnánk együtt az elmúlt napok eseményeit.

Szintén elmondhatom rólad azt, hogy bármilyen kedvében is van az adott illető, te biztos hogy feltudod dobni a hangulatát. 

Rengeteg ismerősöd van, és ennek ellenére mindegyik barátodra tudsz időt szánni, nem hanyagolsz el senkit, és emellett külön figyelmet fordítasz a családodra is.

Rengeteg, és még annál is több közös emlékünk van, amelyek -remélem- soha nem fognak feledésbe merülni.

Szeret beszólogatni az embereknek, és hangosan a mások tudtára adni a véleményét, egészen addig amíg körülötte ismerősök vannak. Egyedül már félénkebb, de ki nem?!

Vannak butaságai, amiket legszívesebben meg is mondanék neki, de úgy vagyok vele, ha megmondanám , elszomorítanám, és akkor én is lehangolódnék, mert látom hogy a jó kedvét -ami mellesleg mindig megtalálható nála- én vettem el.

Drága B.

Körülbelül két percig agyaltam azon, hogy a megszólításban elhagyjam-e a szabályokat, és egyszerűen nyújtsam el így valahogy: Drááááááááága ... De végül maradtam a szabályoknál, és úgy döntöttem majd külön leírom azt, amit az előbb leírtam.

Az utóbbi időben (2010. nyár) nem nagyon értettelek. Rossz gondolatok is megfordultak a fejemben, de egyszerűen nem vettem fel őket. Annál a véleményemnél tartottam ki , hogy az emberek ilyenek, és kész.

Jó volt a veled töltött összes idő, és érdekes, hogy nem jut eszembe semmi negatív, mert tudom hogy volt, de ezek szerint, olyan lényegtelenek voltak, hogy kitöröltem azokat az emlékezetemből.:)

B. szintén szereti hangoztatni egyedi, pikáns vagy gonosz gondolatait. De mi így szeretjük, és nem akartuk soha megváltoztatni. Ámbár néha ez az agyunkra ment, de olyankor szóltunk, és felfogta megértette. Ezt szeretem még benne, hogy nem kell vele vitatkozni kisebb nagyobb dolgokon, mert megérti..Az már már tészta hogy el is sajátítja-e majd a tanácsokat...

Drága D.

Rólad indult a becézési szokásom. Ha eddig nem tudtad, most már tudod. Te egy igazán hozzám közel álló személy vagy. Ezt a horoszkópunk is igazolja. Mind a ketten nyugodt, higgadt, nem túl pörgős beállítottságúak vagyunk. Meg tudtunk mindent beszélni, ha bánat ért együtt sírtunk, ha öröm, együtt kacagtunk. És mint az előző embereknél, nála is elmondhatom, hogy nagyon nagyon remélem hogy az életem hátralevő részében ugyanilyen jó barátságban leszünk mint eddig.

Kicsit butuska, és amiért csodálom őt -többek között- hogy ezt nem is szégyenli, vagy akarja el takarni. És pont ez a fajta kis bútuskaságáért olyan amilyen. Úgy szólván, ez teszi őt különlegessé. De hogy ne kerüljünk félre értésbe, vagy sértődésbe, kifejtem úgy, hogy gyermek lelkű.

Ők azok az emberek akik mindennél, és tényleg mindennél fontosabbak számomra. Akikért képes lennék mindenre, mert úgy hiszem, hogy az érzésem kölcsönös.