SZTÖCS
Szívem csakis érted dobban
Zúg a fejem, őrület van.
Ezennel elcsavartad a fejem,
Remélem, nem hagysz kétségbeesve.
Este álmodozom felőled,
Te vagy a mindenem, hidd el kérlek!
Lelkem súgja: szeretlek,
El soha ne veszítselek!
Kincsem ! Csak érted élek!
Ösztönösen indulok hozzád
Rímem egyszer nálad hazatalál.
Örülök ha beszélsz, ha látlak
Kérlek, soha ne áltass.
Reményem , hogy szerelmed megkapom,
El engedni az már soha nem fogom.
Csupán egyet kérek
Szeress mindörökre.
Amióta ismerlek,
Körötted jár az eszem.
Teljes szívemből szeretlek
Értsd meg végre, nekem te kellesz.
Gyáva voltam, hogy közöljem
Esetleg féltem, rettegtem.
De mostmár mindegy, oda vagyok érted
!
A vers címe SZTÖCS. Ez a versszakokból ered....de a 2. versszakot kihagytam. Az oka: a kezdőbetűkben el volt rejtve a neve annak, akiről, ill. akinek eredetileg szólt a vers...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése