Buszon írt, befejezetlen gondolatok
El kell felednem
Ennél jobban nem szenvedhetek.
Új életet látok megint.
Barátosat és örömtelit.
Gondoskodom és szeretek,
Elhatároztam, a „muter” én leszek.
Zene csöng fülembe
Majd én is alkotok ügyesen.
Társam lesz a magány és a zene
Egyedül sétálok a Holt – Maros hídján este.
Megyek a fények után,
És csak kacagok bután.
Az élet örömein, hisz’,
Látom, nekem ez - is - tetszik.
/2010.szept.18./
A vers éppen azon a reggelen született meg, mikor korán reggel felkeltem, lassú tempóban elkészültem, felültem egy korai buszra, és elindultam a "turiba". Majd csalódás ért de arrébb raktam, és végül a napom estéje tetszetős és boldog lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése