Szeretlek…
Álmomból felébredve,
te jutsz eszembe…
Töprengeni kezdek,
tán még ideges is leszek…
Mikor kimondom neved
büszke érzéssel,
szívem hevesen ver,
ajkam görbe útra kel,
kiráz a hideg, és
hiszem, hogy valamit tennem kéne…
Magyarország!
Én érted élek,
érted voltam, leszek.
Míg élek, itt maradsz bent,
e csöppnyi szívben .
Én magyar vagyok,
tagadni nem akarom,
soha nem is fogom!
Magyarország, édes hazám!
El nem hagylak soha-soha!
S légy hű, bölcs, hisz’
múltad nem engedheti,
hogy elfelejtsünk!
Amíg magyarok élnek,
Magyarország, szeretünk téged!
2010.ápr.10.
… Téged is szeretlek …
Elhagyni nem akarlak!
Ó bárcsak itt élhetnék,
örökre veled…
Szerényhangú,
éberajkú ,
sokat mondó,
nyugalmat biztosító
Majsa.
Én szívembe zártalak!
éjjel-nappal gondolatom reád akad,
elfelejteni nem bírlak
és nem is akarlak
Majsa!
A felejthetetlen kanasztapartik,
Az ébren maradás hajnalig,
a teraszon kint vacsizni, és
sétálni egészen estig,
Majsa.
A levegőben áradó illat,
a víz íze, szaga,
a fák, növények színe,
az élet természetessége,
Majsa…
2010.ápr.10.
… És téged is
A mindennapi élet,
a megszokott pezsgés…
a barátok, a család, a szerelem,
ez vagy te nekem, Szeged!
A reggel csípős, nyugodt szele,
a mosolygós emberek,
a kiszámíthatatlan madarak,
a furcsa szavak,
Szeged.
Szán sziti
szól a repp…
Nevetek kicsit,
majd tovább lépek,
Szeretlek Szeged!
Az életem vagy!
Kérdésre válaszom itt van:
a szívembe zártalak
és nem engedlek soha
Szeged.
2010.ápr.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése