Öngyilkos madárka
Derűs esti séta.
Annak indult az egész.
Lett belőle nagy keresés,
lóti-futi, sietés.
Zavaros, tán’ szerelmi bánattól
Szenvedő, szegény madárka volt..
Közepes termetű, fekete,
Olyan vész jósló egyedke.
Öngyilkos lett szerencsétlen..
Megmenteni nem lehetett.
Tetemét egy macska megehette,
Vagy az is lehet, hogy
A madár felkerekedett,
Tovább repült szelíden, akár hevesen,
Vagy nem…
Kitudja.. Megeshet az is,
Hogy elnézett jobbra, balra,
Csinos madár lánykát látva,
S falnak röpült csodálatában.
Hirtelen suhant el előttünk…
Meglepődtünk.
Koppanás, esés, levél csörgés,
S a madár már nem a levegőben,
hanem a földön lelte magát.
Szegény, szende egyed..
Mi lett veled?!
Falnak mentél, megijedtél,
Azóta nem halljuk a csicsergést.
Hát ég veled,
További szépeket!
2010.ápr.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése