...

Mért büntetsz vele istenem?

Szótlanul kell tűrni,

Hogy megalázzon egy senki.

Ha azt tenném, mit szeretnék,

Megbánnám, sőt ludas lennék.

Éljem hát szürkén napjaimat,

Egyetlen családomtól megfosztva,

Merengve hosszasan az életen,

Mondd mért büntetsz ezzel Istenem?

Imám nem ér semmit,

Most a gonosz erősebb is.

A bizakodás az egyetlen reményem:

Erős leszek, vele szemben: kegyetlen.

Nem érti mért teszem…

Csodálkozik, ordít velem.

Tőlem pedig megkap mindent,

Mi kell még neki, az életem?!

Megkaphatja, s látni fogja,

Mit tett velem a gonosz, balga,

Minden versnek súlya van,

Valakinek szól, suttog hangja…

2011. február 1.