"A barátság nem azért van, hogy valamit kapjunk, hanem hogy lehetőségünk legyen adni"

2011. március 20., vasárnap

Nélküle

És akkor keményen vágtattam az úton
Határozott gondolattal, mely eléggé súlyos.
Nem töprengtem, csak kijelentettem:
Mély szavát az egyedüllétnek.

Ridegen néztem mind azon lényre,
Kik szemet vetettek reám, kacsintottak egyet.
És felettébb boldogan, gyorsan mozdultam,
Hallottam hangjukat, messziről mormogtak.

Eddig azt hittem, a férfiak kiszámíthatóak.
Szinte tudtam előre minden lépésüket, szólásukat.
Ismertem testtartásuk vagy nézésük jelentését,
És már a lélegzetükből értettem a következő felelést.

De mostanra megváltozott ez az egész.
Magam se tudom mi történt, s ez nagy esés,
Olyan, mint mikor a kisgyerek fut csak,
De térde összerogy, és földre huppan.

És most már nem látom az összefüggéseket.
Csak egy cél lebeg előttem: a függetlenségem.
Mert nem akarok olyan tényezőket,
Melyek megkeserítenék életemet.

Bár a ténnyel tisztában voltam, nem lenne az szenvedés,
Ha kicsit élvezném a dolgok szerelmes részét.
De egyszerűen nem tudtam aggódni, féltékeny lenni,
És keserves a tény: számomra nehézkes lett szerelembe esni…

Így aztán a döntés egyszerű és reális.
Megválok a gondolattól, mely már nem számít.
És szomorúan gondolok majd vissza a múltba,
De büszkén, hogy eddig ilyen jól bírtam.

Végül így jelenthetem ki tisztán és őszintén,
Hogy ilyen ifjan felesleges azon eszmélni,
Ami lehetetlen, abszurd és csak áltatna,
S én ezért fogom boldogan élni a mindennapjaimat. 


2011. március 20.