"A barátság nem azért van, hogy valamit kapjunk, hanem hogy lehetőségünk legyen adni"

2011. május 13., péntek

Most is csak töröm magam, mit tegyek?!


Gyerek vagyok még, kis naiv,
De helyén van a szívem, s az eszem is.
Talán tudom csak, mi nekem a jó
Mert gyakran dönt a szív, s az ész hanyagolandó.
Sokszor hozok rossz döntést, igen, ez tény.
De később magamnak bevallom a tévedést.

Most is csak töröm magam, mit tegyek?!
Lépjek előre, vagy hagyjam az egészet?
Mert tán’ áltat az, ki szívem lopkodja,
S lassan széjjel tépi, mert kétségben hagy.
Egyik felem szerelemtől roskad,
Másikat pedig a bú rugdossa.

Szavakba önteni nem lehet,
Mit érzek e percekben.
Ha tudatom elhagy, lelkem száll
Álmomban a nagy ő bizony rám talál.
De az idilli kép megtörik, s nem szállok:
Zuhanok le a hazug világba, hol összeomlok.

Jó végre hinni, bízni valamiben,
De a valóság egy teljesen más hely.
És addig gyötröm magam kérdésekkel,
Míg biztosra nem tudom, hogy ő van nekem.
Döntsön tehát a szív, de bíráljon az ész,
És szabadság vár majd, melyben a világ szép.

/ 2011. május 12. /

2011. május 6., péntek

Vágyakozás 1


Minden este könnyem ontom,
Hogy végre elűzzem azt a bánatom,
Mely nyugodni nem hagy, s kínoz,
Mert a hiányérzet rabul ejtett, ez átok.

Mondd, hol van ő, ki le vesz lábamról,
S megölel , ha már  elural a fájdalom?
És halk szavakkal bátorít, hogy ő mellettem van:
Kezem fogja, szemembe néz, suttogja: „aludj csak!

Felejtsük el a bajt, érezzük az álom mámorát!
S mikor holnap felébredünk, a szép szivárvány
Megédesíti napunkat, mert tudom azt,
Hogy szeretsz, szerettél, s szeretni fogsz majdan.” 


2011. május 6.