Gyerek vagyok még, kis naiv,
De helyén van a szívem, s az eszem is.
Talán tudom csak, mi nekem a jó
Mert gyakran dönt a szív, s az ész hanyagolandó.
Sokszor hozok rossz döntést, igen, ez tény.
De később magamnak bevallom a tévedést.
Most is csak töröm magam, mit tegyek?!
Lépjek előre, vagy hagyjam az egészet?
Mert tán’ áltat az, ki szívem lopkodja,
S lassan széjjel tépi, mert kétségben hagy.
Egyik felem szerelemtől roskad,
Másikat pedig a bú rugdossa.
Szavakba önteni nem lehet,
Mit érzek e percekben.
Ha tudatom elhagy, lelkem száll
Álmomban a nagy ő bizony rám talál.
De az idilli kép megtörik, s nem szállok:
Zuhanok le a hazug világba, hol összeomlok.
Jó végre hinni, bízni valamiben,
De a valóság egy teljesen más hely.
És addig gyötröm magam kérdésekkel,
Míg biztosra nem tudom, hogy ő van nekem.
Döntsön tehát a szív, de bíráljon az ész,
És szabadság vár majd, melyben a világ szép.
/ 2011. május 12. /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése