Elreppelem én neked, mi az mit belül érzek
Átbasztak az évek, elvesztem és félek.
Csapdába kerültem minden tudásommal,
Menekülni próbálnék, de veszni látszik a kiutam.
Értelmetlenül pumpálja szívem a véremet,
Eltűnik az életkedv, fogy a hitem,
Mert az életem nem veled élem, de nem is fogom,
Mert megcsalt minden szavad, de én megbocsájtok.
Hé! Szeretlek! Nézz a szemembe kérlek,
Semmi mást nem akarok, csak én is nézni a tiédbe.
Bármikor ha baj volt,
Szemed elárult, előttem nem volt titkod.
Látni akarom a tüzet, mert tudom, hogy még parázslik,
De aztán eloltanám, sajnos az ész dönt itt,
Vagy érdek, nehéz ez nekem Édes,
Nem érted meg, mer’ mi ketten vagyunk a tökéletes ellentétek.
„döntsön a szív és bíráljon az ész”
De mégis a logika győzött, az érzelem meg elvész.
Boldogtalan vagyok veled és nélküled,
Újrakezdeni tudom, sok értelmet nem szülne..
Veszekednénk megint, ezt nem akarja senki.
Ó bébi, mért nem tudtunk együtt boldogok lenni?
Most egymagamban szenvedek mi lett volna, ha…de semmi!
„Csókolom a szád, érezni akarom, hogy szeretsz”,
Már sírni tudnék, csak egyszer megölelj..
De minek az ábrándok, magamat hiába áltatom
Majd az 50 fokos „víz” átsegít a bánaton,
Elfelejtelek téged, isten veled, hagylak végleg..
Leírni is fáj, de lassan ez már tény lesz.
Hiányzol Édes, mindennél jobban szeretlek!
Ha lehetne én veled lennék minden éjjelen.
Az ellentétek vonzzák egymást, mondod te..
De ez már taszítás, tudom, mert átéltem.
Nem kell kérdezni, érzem, hogy szeretlek,
De ami nem megy, azt erőltetni nem kell…
Igen, szeretlek, szeretlek, nagyon imádlak,
Rád gondolok, mikor nézem a csillagokat,
Mikor sétálok az utcán egymagamban,
Minden levegővételnél , a mindenem vagy (?!)
Vigyázni akarlak, hátul nyomlak fel-fel
Én itt vagyok veled, bármi is kellhet..
De vigyázz mikor ölelsz, barátod vagyok csak,
Egy jó haver, kire bármikor számíthatsz.
Ha vállad könnyes lesz, ne gondolkodj mért,
Visszafojtom a vágyam, előtted a lelkem fél.
És összeszedem magam, arcodba vágom, mint a pimasz,
Hagyj békén, felejts el, inkább haragudj rám, csak ne szeress.
Jobb lesz ez így neked és nekem is
Tudnod kell sírok, de mégis
Érzem, hogy itt a vége, menj az utadon,
Én is majd az enyémen.
/ 2011. október 6. /
