Mondd mért várod el, hogy feladjam mindenem?
Mért kérsz tőlem olyat, mit megadok, csak akkor nem figyelsz…?
Mért kell állandóan bizonyítanom?
Mért kell garancia, hogy el hidd, tied vagyok?
Mért hiszed azt, hogy én mindent jobban tudok?
Mért gondolod azt, hogy minden szavammal szidok?
Mért nem tudunk együtt boldogok lenni?
S külön-külön meg csak szenvedni?
Mennyi kérdés, vágy, értetlen szó…
…melyek semmit nem érnek, ez már biztos.
A szívembe loptad magad egy életre.
Ha utálsz, gyűlölsz, megölsz, innen nem vészel el!
Elfelejtem a hiányod okozta bánatom,
El lesz rejtve minden irántad érzett fájdalom.
Mosolyogni fog a szám, szemem ha látlak,
Mert a jóra emlékszem, s a rosszat feledem mára.
Annyit kérek ne keress, ne kérdezd hol vagyok,
Csak hagyj elmenni, s nem lesz több bajom.
Gyűlöllek szeretni, és szeretnélek gyűlölni,
Sanyarú az igazság, hogy nehéz téged feledni.
2011. november 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése