Esti merengés

Sötét hangokkal teli az utca,

Fagyos szél arcomat fújja.

Mi tegnap volt, az mára elmúlt,

minden érzés oly’ gyorsan kimúl,

és változik. Hol szeretek, hol gyűlölök,

nem is látok néha a sok tűztől.

A sok haragtól szememben..

és a bánat.. az is eltemet.

Én vagyok a rossz? vagy csak a világ nevet..

Gúnyosan és röhögve. nem! ez a sors lehet.

Megbosszulja a hiú reményeket..

Az esti ábrándokat, azokat a szépeket.

Ahová menekültem mindig,

De most? még ezt is elveszi.

én vagyok a rossz, s nem csak a világ nevet..

Gúnyosan és röhögve mind engem beszélnek.

Most a fák némák, görnyedve sírnak.

A lelkem is..mintha épp meghalna.

Mért a bú? mért a szorongós magány?

Mit okoljak, hogy az élet már halál?

Mindenki rossz. senki se igaz ember…

hát én nem akarom látni ezeket!

Lombtalan fák ócska zaját nézzem?!

Egymást gyilkolja sok haszontalan részeg.

A valóságtól részeg..elveszett szellemek..

Ők nem szeretik a mostot..én mért szeressem?

Elhagytak, kinevettek, megaláztak, s lenéztek..

Egyedül egy ilyen helyen elveszek.    

S oda minden törődésem és akaratom,

hisz’ e világban az ész nem hatalom.

Legyek hát száradó fadarab …

és egy mozdulattal elpusztíthatnak.

Nem! A nap felkelt és hív. akar engem.

Annyi mindent mond..ordít vakító fénye..

de..nem értem. ez nem az én nyelvem.

ez a sors?! …;ha van..akkor elveszítem?

Puha léptek vezetnek át a világba..

Amit csak én látok talán másnak.

Tele szép zöldellő fákkal..

Igen..végre elmerülök az álmomba.

2012. október 27.

... hogy nem szeretem

Egy éve ilyenkor,
Sírtam még a bánattól…
Sírtam, mert azt hittem
Elvesztett a szerelem.
 
Nem láttam, s nem hallottam
Csak előre haladtam.
Elhagytam sok embert,
Egy kincsért cserébe.
 
Csak nekem kincs, s nekem fontos.
Csak én haltam érte akkor.
De ő ezt nem látta..
Nem is vett komolyan.
 
Játékként használt,
S a lelkemből zabált,
De felálltam! És hittem
Néhány hazug érzésnek..
 
..hogy nem szeretem.
 
Eltávolodtunk kis időre.
S míg titokban utána epedeztem,
Ő másnál kereste
Az igaznak vélt szerelmet.
 
Nem láttam, s nem hallottam,
Mégis tudtam mikor, hol van.
De nem kerestem, túl büszke voltam,
Éjjelente magam álomba sírtam.
 
De végül tiszta lettem.
Feldolgoztam a fájó perceket.
Majd a forró, fülledt nyári melegben
Térden állva, újra szerelmem kérte.
 
…oly’ nehezen, de otthagytam.
Kétségek között rázkódva.
Neki csak valaki kellett..
Én nem lettem volna soha az élete.
 
Így a forró, fülledt nyári melegben
Könnyes szívvel megmondtam neked:
…hogy nem szeretlek.
…nem szeretlek…
 
 
 

2012. szeptember 19.

Édesapád emlékére

Most szemed fénye nem csillan,

Hangod sem olyan, mint hajdan.

Tudom, néha az élet kegyetlen és rideg,

De higgy abban: a fájdalom erőssé tesz!

Most megtanulsz szenvedni, s búsnak lenni,

Mert min eddig sírtál, az ehhez képest semmi.

Igen, megtörtént a vég, de ne hagyd el magad!

Tudnod kell azt is, hogy minden barát melletted van.

Ne sírj kérlek, fogom kezed, ölellek.

Így kellett lennie, bár a sorsban nem hiszek…

Én is sírok e sorok között,

Mert fáj nekem is a be nem teljesült öröm.

Az öröm, mely végig kísért volna utadon,

De elragadta őt a szörnyű hatalom.

Olyan hatalom, mely mindenek felett úr,

S menekülés nincs előtte, és véges az út.

De szemed csillanjon úgy, mint rég!

Üvölts, ordítsd: ő már bennem él!

S ha hiányzik hangja, arca,

Nézz csak fel, s meglátod őt a csillagokban.

2011. április 15.

Egy éve

Egy évem nekem eltörött,

S telt az idő minden fölött..

Beforrott pár csúnya seb,

Ám emlék…az mindig lesz.

Mit tegyek, hogy vége legyen,

Hogy ne érezzem sehol a jelenléted..?

Annyi hely van, de te mindet uralod..

És a sok-sok illat..mind a te szagod.

És a hangok, az összesben ott vagy..

Minden mozdulatban, minden szóban.

Egy éve még kezemet fogtad

S együtt jártunk minden utat..

Ahogy a szél fúj, úgy mögöttem vagy..

Ezt érzem a fuvallatban..

De ez csak egy gonosz illúzió,

Gyötör, semmi se volt jó.

Mégis vágytam rád, had’ érintselek..

Öleljelek, óvjalak és szeresselek..

Rég volt, egy éve már..

S te folyton előbukkansz, hagyjál!

Ennek már vége van.

Szerettelek, mint még senkit soha..

Feladtam érted álmokat és barátokat

Elérted, hogy csak te jelents sokat.

Nem szeretlek..mégis akarlak!

Csak ketten, együtt lenni, halkan..

Hogy senki ne tudja, s ne lássa..

Mekkora szeretettel bámullak..

És nem csábulok el..mert tudom jól

Köztünk egy éve..az tévedés volt.

2012. augusztus 1.

Téli este

Forró szívemben pezseg az élet

Halk csókkal hűsíti a téli este.

Fényben kacsint rám a nagy fehérség,

Boldog vagyok, most minden szép.

Hagyom a bajt, feledem a bút

A hó. A hó majd lassan elfúj…

…a jeges széllel szárnyalhatok,

Ma minden létezik, lehetetlen a gond.

Kicsit sem szomorkás..nem is borongós,

Életet ad a hűs hó.

S téli este, egyedül az erdőben

Én lehettem a hercegnő, legszebb mesémben.

2012. június 12.

Ölelés

Nincs köztünk hang, szó, se tér.

Együtt repít minket a szél.

Szoríts mégjobban, s mondd, hogy akarsz!

Súgd halkan, más ne hallja…

Magamnak akarlak, nem eresztelek…

Én titokzatos vagyok, csavard el a fejem!

Csak egy pillantás…máris elvesztem.

S még egy ölelés: tiéd mindenem!

Bódító kölnid rád roskaszt,

Bennem halvány lila színeket fakaszt.

Szoríts mégjobban, s mondd, hogy akarsz!

Ölelj örökké, pusztító vággyal!

2012. június 12.