most is téged

Sírni tudnék, csak hogy egyszer öleljem még,

Nézzen a szemembe, s lássam a tűz ott ég.

Csak halljam szavait úgy mint rég,

És érezzem testét, a szívét.. mindenét!

Egy álomkép: fogja kezem, soha nem engedné,

És engem se, de elillan..ez csak egy álomkép..

Én megtennék mindent és bármit érte

Csak tudnám már magamhoz szorítani végre.

El nem engedni, bókolni, érezni..

Csak a bökkenő. Akit Ő szeret, az egy másik szív.

Ja, ez már egy másik rím, egy új téma,

Hogy őt elszerette tőlem egy csicska ribanc..

Meg az élet, az Isten..minden ellenünk fordult..

Vagy csak én látom így?! Hát a szívem az szorul.

Én szívok. Csak is én, mert te boldog vagy, de hát én..

én..milyen önző kis szutyok lettem, magamnak akarlak úgy, mint rég.

Aha, aha..hogy is lett vége? Ja emlékszek, igen.

Egy félreértés, veszekedés, hopp: így történt ez meg.

Egyformán makacsak vagyunk, és nem engedünk soha,

Ugyanúgy buták voltunk, s nem hagytam magam.

Eldobtam mindent, mindazt, ami te vagy,

De ez nem használt semmi, most is téged látlak:

A tóban, a hídon, a kertben, az utcán,

És reménykedve várlak vissza, csöndben, némán.

De a vágyak mit sem érnek nélküled,

Ha nem vagy itt, és add a szerelmed..

Vagyok aki voltam, és leszek aki vagyok,

De te mégis megváltoztattál bennem pár dolgot.

Nem ölném meg magam semmiért és soha

De a szenvedéstől a lelkem már összeroskad..

Csak újra foghatnám kezed, el nem engedném azt,

S ha szótlanul sétálunk, az ne legyen baj.

Én nem várnám el, hogy ajándékokkal lepj el,

Te se várj tőlem garanciát, mert nem veszlek meg!

Ne is szidj a hülyeségért, én se foglak téged,

De akárhova nézek, nekem csak te kellesz!

2012. január 9.