Valóság vagy álom,
Hogy nem kínoz fájdalom?
Átléptem egy dombot,
Untam már a bánatot.
Nem vonz személye,
Az a mocskos, por lelke,
Hanyag, romlott teste,
Igen, az életem mostmár könnyebb lesz.
Nem korlátozza szabadságom!
Szervezetem romlását folytatom!
Színes pompa, vas a bőrben
füst, pipa, pehelykönnyek,
ital, mámor, élvezetek,
az élet vár, élnem kell!
Nem törődöm nyomorával,
Mért is tenném…az ő baja.
Nem foglalkozom a magányával,
Engem már úgyse kaphat vissza!
És örömmel önt el, ha látom, ahogy szenved,
Mert legalább megtudja, mit éreztem,
S nem felejti így a nevem!
/2011. December 19./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése