Keserű vágy

Akarlak a szavaimmal, kívánlak a tekintetemmel

Az érintésed várom, s a mosolyodat keresem.

Éjszaka a csillagokat nézve, hintában ülve

Álmodozva teszem fejemet a kezemre.

Mellettem ülsz, derekam átfogod,

Még. Akarok 100 ilyen pillanatot.

S nem kell egy szó se, érzem, hogy szeretsz,

Kellesz. Az idő álljon meg itt és most örökre.

Kicsit felrezzenek, töltök még bort magamnak.

A szél süvít, s kelet felől már jő a nap.

Ahogy kél fel, arcod halványul..maradj még!

Kérlek! Ne menj..de a fény visz, csendesedik a szél..

..s elhallgat, eltűntél. de én csak ülök a hintában,

nézem az egen a fehér bárányokat.

Beteg lelkem téged vár. Szomjazok, éhezek, de várlak,

Ábrándokat kergetve magányosan.

Az idő telik, s te nem jössz.

Az alkohol kábít, fejem jobbra dől.

Elfolyik arcom, de görbül ajkam

Reménytelenül reménykedek a boldogságban.

Egy halk zenét hallok még..

már hosszú ideje hozzám beszél.

Azt üzeni lépj, tégy az örömödért..

de makacs a szív a lélek.., így bánat kél.

De már jön az este, s újra fogod kezemet.

A vágyam, hogy a perc végleg örök legyen.

Nem kell sok, én már végem érzem..

Most búcsúzok! Szerelmem, innentől a tiéd leszek!

2012. március 12.

Bocsánat kérés

Nem voltál egy szőke herceg fehér lovon,

nem voltál oda, ha megcsókolhattad arcom.

nem adtál jót, örömöt, csak bánatot,

s nem szerelmet kértél, csak egy szót: vállalom.

Most a gyűlölet szikrái vannak szememben.

Nem. egykor szerettelek..én nem gyűlöllek,

Fáj. égetően szúr..ott bent..szilánkos szívem.

Mar, tép sok emlék..oda egy élet, mit tettél?

Még győzködtem magam: nem lesz semmi baj,

S te addig élvezted, hogy szavaim érted aggódnak.

Törődésre vágytál, tőlem kaptál szépet, s jókat,

Tőled meg sírás és vita..ez volt a válasz.

De ha tetszik, én kedvedre teszek.

S bár így először hazudnék neked,

De hogy boldog légy: elnézést!

Ne haragudj, bocsáss meg. Mindenért, hogy szerettelek,

Minden napért, mikor veled voltam,

Minden óráért, mikor kezed fogtam,

Minden percért, mikor miattad otthonról ellógtam,

S minden pillanatért, mikor kimondtam: a szerelmem vagy.

Elnézést, hogy mikor bántottál, elmentem,

Elnézést, hogy a bajban mégis nyújtottam a kezem.

Bocsásd meg az összes csókom, ölelésem,

S kérlek bocsásd meg az elrabolt idődet!

Adj nyugalmat lelkemnek végre!

Csak mondd ki az igazságot, s a nevem!

De még súgd halkan a nagy hazugságot:

„szerettelek Zsófi, most is hiányzol”

Könny gördül a papírra.

Elcsorbul a lány vigyora.

Felszakadtak a régi sebek,

A nóta íródik, még befejezetlen.

Ne haragudj, hogy hatni akartam rád,

Bocsásd meg nekem, hogy miattam nem változtál.

Elnézést kérek, hogy ismerlek,

Kérlek. Bocsásd meg az életed, s minden jó vétkem!

Adj egy intő tekintetet,

Hogy elfogadod bocsánat kérésemet.

Nem akarok ezután tőled semmit..

Hagyd, hogy elmenjek, majd a gondolat repít.

De most kérlek légy őszinte!

Csak most. most még bízok benned.

Előbb hazudj, hogy megérte..

S végül mondd ki: nem szerettelek.

2012. március 9.

Egy

Nem tudom leírni mit vagy kit akarok..

De kell nekem, mer’ belül lassan összeomlok.

Egy híd, mely majd átvezet

Egy jobb világba, új életbe.

Egy kéz, mi kezem fogja,

S elveszni nem hagyna.

Egy érzés, ami képes rám hatni,

Hogy valaki miatt megtudnék változni.

Egy érintés ami örök és fellejthetetlen,

Mire akkor is vágyok, ha minden lehetetlen.

Egy hang, ami altat és felébreszt,

S szavaival bármikor megigézhet.

Csak egy pillantás: kedves és könnyes,

Repítsen el nagy szerelembe.

2012. február 29.

Gyógyítsd lelkemet!

Nappal élek, este halok.

Lelkem mindig félhalott.

Nincsenek most tettek és szavak

Az álarc alatt szürke alak van.

Vár a jóra, egy idomítóra.

Aki jeget olvaszt , s a vizet vigyázza.

Kincsnek tekinti, tiszteli

Hisz’ ez csak víz, mégis szereti.

Ez a belsőm..rég elveszett.

Bolyong bennem még sok érzelem.

Néha némi reménnyel pezsgek,

D oszlik a felhő, tova szárnyal el..

Külsőmben csak a mosoly ami szép,

Ám hazug a bája, csak egy vak kép.

A valós személy egy furcsa én,

Érzékeny, szenvedélyes, szerető lény.

Olykor már legszebb szavam a mért:

Mért hiányzik ő, kit nem ismerek még?

Mért fáj a puszta gondolat,

Hogy nincs oly’, ki rám gondolna..

Mért vágyódom el innen?

..Valakihez, nem halni meg.

Mért nem lát az igazi..ő?

Akkora vagyok csak, mint egy pötty,

De mért nem érzi, hogy szívemben őrzöm?

Mért nem húz övé az enyémhez, s lesz életünk örök?

Ho, már ábrándozok messze el

De mért teszem? Ez eltemet.

Folyton álmodozó kislány maradok csak

Mert kinek rég odaadtam szívem, összetörte, eldobta.

Bízni így nem tudok semmilyen fiúban,

Mind ugyanolyan, csak más a látszat.

Hiába hullajtom könnyemet,

Nincs értelme sírnom, harcolnom érte..

Te hódíts meg engem!

Te küzdj, hogy lásd valós énem!

Nincs szükségem istenítésre,

nem az egóm akarom növelni veled.

A lelkem gyógyítsd , s tartsd életben

Viszonzom! Gyere! Találj már meg!

2012. március 1.