Még bennem él
Csak nézem őt.
A szemem mosolyog, de mégis sírásra dől.
A sok emlék.
Gondolkodom... több a rossz, de számomra szép.
Nem értek semmit.
Magába bolondított, de ő bennem nem hitt.
Tökéletes volt nekem.
Imádtam a mosolyát, hangját, az életet vele.
Ha nem szólt, is kellett!
Megnyugodtam mellette.
Hamar mondtam ki még komolytalanul: „szeretlek”,
Ő csalfán mondogatta vissza. szédítette fejem.
Csak nézem őt.
Egy kép..mi egy szívet naponta összetör.
A sok emlék.
Mért nem törlődik, ha gyötör, fáj és tép?!
Nem értek semmit.
Mire volt jó a hazugság?! De tudom, ő utánam nem sír.
Nem ismernél magadra a sorokból.
Csak néznéd, de tudom semmit nem mond.
Búcsú nélkül mentél el..
Még annyit se mondtál „ég veled!”
És sírtam érted. Vissza akartalak kapni!
De a virágok nem hazudnak. soha nem is akartál szeretni!
Csaltál a szavakkal, hazudtál a szemeddel.
Minden mozdulattal csak áltattál engem.
Egyetlen bánatom, ami jobban fáj mindennél,
Hogy ismerlek és minden ami te vagy, még bennem él.
2012. július 4.
