Még bennem él

Csak nézem őt.

A szemem mosolyog, de mégis sírásra dől.

A sok emlék.

Gondolkodom... több a rossz, de számomra szép.

Nem értek semmit.

Magába bolondított, de ő bennem nem hitt.

Tökéletes volt nekem.

Imádtam a mosolyát, hangját, az életet vele.

Ha nem szólt, is kellett!

Megnyugodtam mellette.

Hamar mondtam ki még komolytalanul: „szeretlek”,

Ő csalfán mondogatta vissza. szédítette fejem.

Csak nézem őt.

Egy kép..mi egy szívet naponta összetör.

A sok emlék.

Mért nem törlődik, ha gyötör, fáj és tép?!

Nem értek semmit.

Mire volt jó a hazugság?! De tudom, ő utánam nem sír.

Nem ismernél magadra a sorokból.

Csak néznéd, de tudom semmit nem mond.

Búcsú nélkül mentél el..

Még annyit se mondtál „ég veled!”

És sírtam érted. Vissza akartalak kapni!

De a virágok nem hazudnak. soha nem is akartál szeretni!

Csaltál a szavakkal, hazudtál a szemeddel.

Minden mozdulattal csak áltattál engem.

Egyetlen bánatom, ami jobban fáj mindennél,

Hogy ismerlek és minden ami te vagy, még bennem él.

2012. július 4.