... hogy nem szeretem

Egy éve ilyenkor,
Sírtam még a bánattól…
Sírtam, mert azt hittem
Elvesztett a szerelem.
 
Nem láttam, s nem hallottam
Csak előre haladtam.
Elhagytam sok embert,
Egy kincsért cserébe.
 
Csak nekem kincs, s nekem fontos.
Csak én haltam érte akkor.
De ő ezt nem látta..
Nem is vett komolyan.
 
Játékként használt,
S a lelkemből zabált,
De felálltam! És hittem
Néhány hazug érzésnek..
 
..hogy nem szeretem.
 
Eltávolodtunk kis időre.
S míg titokban utána epedeztem,
Ő másnál kereste
Az igaznak vélt szerelmet.
 
Nem láttam, s nem hallottam,
Mégis tudtam mikor, hol van.
De nem kerestem, túl büszke voltam,
Éjjelente magam álomba sírtam.
 
De végül tiszta lettem.
Feldolgoztam a fájó perceket.
Majd a forró, fülledt nyári melegben
Térden állva, újra szerelmem kérte.
 
…oly’ nehezen, de otthagytam.
Kétségek között rázkódva.
Neki csak valaki kellett..
Én nem lettem volna soha az élete.
 
Így a forró, fülledt nyári melegben
Könnyes szívvel megmondtam neked:
…hogy nem szeretlek.
…nem szeretlek…
 
 
 

2012. szeptember 19.

Édesapád emlékére

Most szemed fénye nem csillan,

Hangod sem olyan, mint hajdan.

Tudom, néha az élet kegyetlen és rideg,

De higgy abban: a fájdalom erőssé tesz!

Most megtanulsz szenvedni, s búsnak lenni,

Mert min eddig sírtál, az ehhez képest semmi.

Igen, megtörtént a vég, de ne hagyd el magad!

Tudnod kell azt is, hogy minden barát melletted van.

Ne sírj kérlek, fogom kezed, ölellek.

Így kellett lennie, bár a sorsban nem hiszek…

Én is sírok e sorok között,

Mert fáj nekem is a be nem teljesült öröm.

Az öröm, mely végig kísért volna utadon,

De elragadta őt a szörnyű hatalom.

Olyan hatalom, mely mindenek felett úr,

S menekülés nincs előtte, és véges az út.

De szemed csillanjon úgy, mint rég!

Üvölts, ordítsd: ő már bennem él!

S ha hiányzik hangja, arca,

Nézz csak fel, s meglátod őt a csillagokban.

2011. április 15.