Búcsú Csintához

 

Ki voltál kedves? ki voltál?

Ez már csak a múlt…elmúltál.

Kínok közt szenvedve.. mentél el végleg.

Hát megérte elmenni? mindent itt hagyni?

Annyian szerettek volna még neked adni.

Gyötrelmes sóhajokban, lelked szállni hagytad.

S a jó, amit kaptál? a segítség, a szeretet?

Újszeged véres nyomai voltak a te szemedben.

sírva könyöröghetted: „bocsásd meg apám minden vétkem!”

Már ott vagy vele? Fogja a kezed?

Emlékezni fogunk rád, mégha néha rossz is voltál.

Zsibbadó szívvel életed köszönted.

Ég veled! én szerettelek.. de már vége.

Oly’ fiatalon.. gyilkos szerek szerettek.

Véreres szemed füstös búcsút intett.

El se köszöntél, csak elindultál Apád felé.

Gyáván, betegen… nem játék az élet.

Tekerj csak a mennybe, ott már bajod nem eshet!

2013. február 28.