A Bűn

Én bűnös vagyok.

Vér és háború van bennem,

Mindennap meghalok,

Mindig egy kicsit gyilkolok.

Sőt maga a bűn vagyok.

Anyám, rossz gyermeket éltetsz!

Apám, rossz gyermeket etetsz!

Mellettem sár kenődik hamuval,

kegyetlen tüzek égette hamuval.

S sötét felhő gyülekszik felém,

Vigyázz, téged is utolér!

mert bűnös vagyok!

Feledj! Ne akarj engem.

A halál a holtak ünnepe,

De nem tudom még,

számomra bánat, vagy ünnep?!

Hol csodálva tekintem, hogy

A vörös folyó utat tör előre,

Hol a szenvedés bájos sikolya

édesen csendül fülemben,

ott beteg a lélek.. félek.

Én megtestesítem a bűnt, magát!

De ott vagyok minden szemben.

S minden fájdalomban,

kielégült sóhajban,

patak, sós könnyben,

mindenhol.

Hát akkor szeress? Engem tudnál?

Nem! Ne! Inkább feledj!

Ne csüggedj, minden elmúlik,

A holtak üdvözlik a halált,

Az élő a születést, én csak várok.

mi lesz, ha?

Ha a bűnös nyer, s a bűn meghal?

Mindenki bűnös lesz, s a bűn már nem bűn?!

Mi lesz akkor?

Ha a most is természetes halál

még igazibb lesz…s a bűn.

A bűn meghal. Elfeledjük.

De én bűnös vagyok.

Zavaros gondolataim megölnek…

embereket. Kicsit szaggat, kicsit fáj,

de a gyönyör úgyis nyer.

Könny, vér, panasz,

Az élet szép.. nincs panasz.

A bűnös én vagyok,

Feledj vagy fuss!

Anyám, kit teremtettél?

Apám, mért így neveltél?

Ki vagyok én? Bűn a nevem?

Vagy csak bűnös vagyok.

A halál a holtak ünnepe

Az élők a születést, én

a halált üdvözlöm.

Égig nyúló hangon kiáltom:

Maga a bűn, én vagyok!

2013. április 24.