Örök

Csapodó könnyek zivatarában,

Megnyugvást találó lelkem sivatagában,

Ha fáj, ha bánt, ha ölel és szeret

bennem, nekem ő a minden , az élet tüze.

Én bolyongok, s ő velem bolyong,

ahol van a határozottan határozatlan világom,

tévedünk, s elbukunk, fájdalmasan sírunk,

de aztán, a gondon feledve kacagunk.

Nem kell már gyógyító víz se,

Csoki hegyek, s fagyi kelyhek…

Semmi méreg nem árthat, ha ő…

Ő az apám, barátom, szeretőm.

Buján bújok minden ölelésébe..

Mohón lopkodom csókjait életembe.

Mi is az élet?... álomszülte kép..

De az illúzió lehet örök, akár 200 év.

2013. március 27-28.