[2002-2010]

„ Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. „

/Exupéry  -  A kis herceg/

A nézeteim.

Hiszem, hogy a boldog lányok a legszebbek. Hiszek abban, hogy erősnek kell maradni akkor is, ha minden összedőlni látszik. Hiszek a csókolózásban, és hiszem, hogy holnap új nap virrad. Hiszek a csodákban..

Egy levél.

Kedves T.

El sem tudod képzelni mennyire örülök annak, hogy megismertelek téged. Igyekeztem, hogy ne "utánozzalak semmiben", hisz' tudtam, hogy te az olyat nem szereted. Igaz , mondhattam neked akárhányszor, hogy ha valaki ugyanolyan ruhát vesz fel, mint te, vagy úgy készíti el a haját , mint a sajátodat te, vagy épp a beszélési szokása konkrétan megegyezik a tieddel, és valamiként még a véleménye is, hogy az nem feltétlenül utánzás, hanem egyszerűen csak példa vétel. Vedd úgy: példát vesz rólad, mindenedről, mert szerinte szép vagy, jól nézel ki, jók a gondolataid, az ízlésed. Nem olyan borzasztó rossz érzés az, ha azt gondolom magamról néhány másodpercig, hogy "igen, jó vagyok!"....  Persze ezt egy pesszimista szájából tudnám elképzelni, hogy hallható lenne. Tudom, te nem pont az a fajta személyiség vagy, aki nem bízik a jövőben. Optimista vagy. Ez egy felől jó is és másfelől viszont rossz. Ezt nem részletezném sokáig. Csak annyit fűznék hozzá, hogy az optimizmus és az egoizmus nem egyezik meg.

Többek között szeretem benned azt, hogy kívülről nézve visszahúzódó vagy, de ha valaki úgy igazán megismer, akkor adod át magad teljesen, és akkor rádöbbenünk, hogy micsoda "partyarc" vagy te valójában. Az embereket bármilyen élethelyzetben feltudod vidítani. Ez nagyon nagy előny.

Nagyon nagy vágyam az, hogy életem végéig ismerjelek téged, mint igaz barátnőt, és ne veszítselek el egy kis vita végett.

Életem, A.

Nem kell félre érteni, illetve szövögetni a gondolatokat, a személy akihez elsősorban szól az üzenet, iromány, nő. Megszólításom, az hogy Életem, azért pont az , ami, mert valóban úgy vélem, hogy A., az életem része. Még ha nem is tudok vele tárgyalni minden nap, tudom, hogy ha legközelebb találkoznánk, önfeledten vigadnánk az elmúlt pár napok történésein, vagy épp' gyászolnánk együtt az elmúlt napok eseményeit.

Szintén elmondhatom rólad azt, hogy bármilyen kedvében is van az adott illető, te biztos hogy feltudod dobni a hangulatát. 

Rengeteg ismerősöd van, és ennek ellenére mindegyik barátodra tudsz időt szánni, nem hanyagolsz el senkit, és emellett külön figyelmet fordítasz a családodra is.

Rengeteg, és még annál is több közös emlékünk van, amelyek -remélem- soha nem fognak feledésbe merülni.

Szeret beszólogatni az embereknek, és hangosan a mások tudtára adni a véleményét, egészen addig amíg körülötte ismerősök vannak. Egyedül már félénkebb, de ki nem?!

Vannak butaságai, amiket legszívesebben meg is mondanék neki, de úgy vagyok vele, ha megmondanám , elszomorítanám, és akkor én is lehangolódnék, mert látom hogy a jó kedvét -ami mellesleg mindig megtalálható nála- én vettem el.

Drága B.

Körülbelül két percig agyaltam azon, hogy a megszólításban elhagyjam-e a szabályokat, és egyszerűen nyújtsam el így valahogy: Drááááááááága ... De végül maradtam a szabályoknál, és úgy döntöttem majd külön leírom azt, amit az előbb leírtam.

Az utóbbi időben (2010. nyár) nem nagyon értettelek. Rossz gondolatok is megfordultak a fejemben, de egyszerűen nem vettem fel őket. Annál a véleményemnél tartottam ki , hogy az emberek ilyenek, és kész.

Jó volt a veled töltött összes idő, és érdekes, hogy nem jut eszembe semmi negatív, mert tudom hogy volt, de ezek szerint, olyan lényegtelenek voltak, hogy kitöröltem azokat az emlékezetemből.:)

B. szintén szereti hangoztatni egyedi, pikáns vagy gonosz gondolatait. De mi így szeretjük, és nem akartuk soha megváltoztatni. Ámbár néha ez az agyunkra ment, de olyankor szóltunk, és felfogta megértette. Ezt szeretem még benne, hogy nem kell vele vitatkozni kisebb nagyobb dolgokon, mert megérti..Az már már tészta hogy el is sajátítja-e majd a tanácsokat...

Drága D.

Rólad indult a becézési szokásom. Ha eddig nem tudtad, most már tudod. Te egy igazán hozzám közel álló személy vagy. Ezt a horoszkópunk is igazolja. Mind a ketten nyugodt, higgadt, nem túl pörgős beállítottságúak vagyunk. Meg tudtunk mindent beszélni, ha bánat ért együtt sírtunk, ha öröm, együtt kacagtunk. És mint az előző embereknél, nála is elmondhatom, hogy nagyon nagyon remélem hogy az életem hátralevő részében ugyanilyen jó barátságban leszünk mint eddig.

Kicsit butuska, és amiért csodálom őt -többek között- hogy ezt nem is szégyenli, vagy akarja el takarni. És pont ez a fajta kis bútuskaságáért olyan amilyen. Úgy szólván, ez teszi őt különlegessé. De hogy ne kerüljünk félre értésbe, vagy sértődésbe, kifejtem úgy, hogy gyermek lelkű.

Ők azok az emberek akik mindennél, és tényleg mindennél fontosabbak számomra. Akikért képes lennék mindenre, mert úgy hiszem, hogy az érzésem kölcsönös.

Az egyszerű kép.

Találtam végre egy olyan képet, amiről el lehet mondani azt, hogy attól olyan különleges, csodálatos és elvarázsoló, amiért olyan egyszerű. És valóban. A képen egy messzi madár szemlélhető, a kék égben elmerülve.

A fejemben szavak tömkelege kavarog, néhányat el is árulok: magány, egyedüllét, szabadság, álmodozás, szerelem, nyár.

Magány?

Egyedüllét, elhagyatottság, társtalanság, magányosság...  Van olyan ember, aki ettől menekül, és van olyan aki ebbe vágyik. Megkérdeznék egyszer egy olyan embert, aki fél az egyedülléttől, és egy olyat is aki élne vele, hogy mért?  Bevallom. A magány szerintem se a világ legboldogabb életérzése. De az ilyen elől csak az menekül, aki tett érte, hogy magányos legyen...Ezen el lehet gondolkodni, hogy mivel is tehet olyasmit valaki, hogy aztán rettegnie kelljen az elhagyatottságtól. Aki pedig szeretne a társtalanságban szenvedni - mert nekem az szenvedésnek felérne - azt is meg tudom  érteni. Én is sokáig úgy voltam ezzel, hogy nekem senki és semmi nem kell. Se barát, se élettárs, se család. Tényleg semmi. De mikor kipróbáltam milyen, rá kellett döbbennem, hogy szörnyű. A megértésem onnan jön, hogy éreztem már úgy, hogy engem kinéznek, lenéznek a sorból, hogy senkinek nem kellek, hogy legszívesebben öngyilkos lennék, de volt bennem egy kis szikra, egy csöppnyi remény, amely kivezetett erről a téves útról - szerencsére .

Egyedüllét.
Ez az érzés gyakran elő tör bennem. Ha szomorú vagyok, ha megbántanak.. Egyedül sétálok mindenfelé, a társam kizárólag a zene, a szél, az út, a nap, a víz...Minden más egyebet, főleg az embereket, teljesen kizárom a világból, és csak arra koncentrálok amire gondolok. És mikor megnyugodtam, szépen lassan visszafogadom a külvilágot, és az élet megy tovább, úgy ahogy mennie kell.

Szabadság.

"Ha semmid sincs, van szép szabadságod."  /Arany János/

Álmodozás.

Hm:) Álmodozni könnyű. Felelősség mentes, más nem tudja meg, és bármikor lehetséges. Az álmodozásból már sportot lehetne űzni. Gondoljunk csak bele..hányszor volt olyan, hogy meredtünk ki az ablakon, vagy a felhőket vagy a csillagokat bámulva és gondolkodtunk el egyes dolgokon?! - majd szőttük tovább olyanra, amilyenre mi szerettük volna. Az álmodozás nem más mint valóságból kiindult álomvilág, mese. Bármi történhet, a valóságban nem fog bajunk esni, nem lesz kockázata, mert mindez bennünk zajlik le, és mint már említettem csak saját magunk tudunk az álom világban létrejött szövevényekről, képekről.

Szerelem.

  Na ez az a dolog, amit napokon, heteken át tudnék részletezni....épp ezért most ebben a bejegyzésben nem tagolnám tovább, lesz még alkalom, hogy említeni fogom...:)

Nyár.

A nyárról mi is jut eszembe. ... Elsőként a takarítás..:D de ami itt most lényeges az a második gondolatom, a kikapcsolódás. Ezt, hogy kikapcsolódás, nem a több 100 ezer forintos nyaralásokra és egyéb kiadásokra értem..Nem. Kikapcsolódás számomra az, hogy sokáig alszok, nem kell iskolába mennem, vagy dolgozni, olvashatok annyit, amennyi csak jólesik... A barátokkal való felhőtlen találkozások, a bulik, a kalandok, a nevetések, a bicajozások, az ismerkedések.........ez mind mind (és még egy csomó más egyéb is) magába foglalja a nyarat.

És nem mellesleg a kép, amiről mindezek vélemények megötlöttek bennem: 

Ragaszkodás ?!

Érdekes ez a kép. Mikor megláttam, eszembe jutott egy szó: ragaszkodás.
Ahogy a növény körbe fonja szépen lassan, évek alatt a házat, és kilehetne irtani, oltani, de nem teszik. Miért?! Hisz' egykor az épület attól volt elragadó, ahogy kinézett, és most benőtte egy futónövény. Csupán egy gyökér elvágása, és kész.
De nem teszik. Én se tenném. Emlék az egész. Az, hogy mikor még csak a fél házon volt dzsumbuj akkor pl. 2 évesek voltak az unokák..és most , most meg már 5. ( Mert ez egy nyaralóház.)
Szerintem az emlékek szertefoszlatása a világ egyik legszörnyűbb vétke. ...