"A barátság nem azért van, hogy valamit kapjunk, hanem hogy lehetőségünk legyen adni"
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: képek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: képek. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 26., vasárnap

Kint jártam..

"Fel nem foghatom, miért szürkületnek hívják a nyárszak alkonyóráját, amely még tévedésből sem tartott a palettáján szürke színeket. Főként kékekkel varázsolt; játszani elővette a narancs, a bíbor és a rózsalazac legpazarabb árnyalatait. "

/Vavyan Fable/


"A természet törvényei a művészet törvényei is: a spontán kreativitás véletlenszerű játékai. Még a természetben fellelhető szépségek leglátványosabb apró részletei is minden indoklás nélkül tárulnak elénk: mi célt szolgálnak a csodálatos minták a pillangó szárnyain vagy a páva tollazatán? "

/Friedensreich Hundertwasser/




Ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belémerülni
mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába.

/Devecseri Gábor/









"A természetnek legalább nem kell műtét, hogy szép legyen. Egyszerűen csak az, és kész."
/Scott Westerfeld/



2010. szeptember 25., szombat

A pók.






Ma délelőtt kimentem az udvarra. Gyönyörködtem, az egyszerű, és mégis bonyolult természetben, formákat néztem ki a felhőkből, hallgattam a szél milyen új titkokat rejt... Majd mikor elhatároztam, hogy most véget vetek ennek a csodálatos időtöltésnek, elindultam a teraszhoz vezető lépcsőhöz. Ez, egy beton lépcső. Körülötte fű van, élénk zöld színű, valamint a lépcsőtől nem messze található egy lerokkant bicikli, melyet talán már soha senki nem fog használni, borzasztó állapota miatt....illetve másik oldalán a lépcsőnek látható lenne néhány vödör, cserép.
A fejemben épp egy régi nóta játszódott, az Orchideák.(http://www.youtube.com/watch?v=7wkBArGbYtA ) Éppen az első fokra léptem volna fel, mikor megpillantottam egy orbitálisan nagy pókot. Meglepődtem, majd átsuhant rajtam egy hideg érzés. Megijedtem. - Egyébként nem értem azokat az embereket akik félnek a pókoktól, és így ezzel együtt magamat sem értem. Hiszen egy pók ..nem is tudom..hányszor kisebb egy embernél.... - Leszerettem volna fényképezni. Igen ám, csakhogy a fényképezőgépemben lévő akkumulátor feladta a szolgálatot. Megszerettem volna örökíteni a számomra sokkoló látványt, miként fogságba esik egy szép zöld színű apró bogár a pók - nevezzük Ildának - hálójában, és hirtelen szerrel változik fehér, inkább papírgalacsin alakú valamivé az áldozat. Ilda ide-oda vitte egy kis négyzet-centiméternyi helyen a csöppnyi fehérséget.
Körülbelül 1 méter távolból szemléltem az Ilda által elkövetett gyilkosságot, majd megneveztem magamban az eset pontos kifejezését: ez a lánc...
Amíg a fejemet azon törtem , hogy lánc, eszembe jutott mit is szerettem volna csinálni, így fogtam magam, és berohantam egy pótelemért. Gyorsan kicseréltem az akkumulátort. Kifutottam a teraszra, le a lépcsőn, és hirtelen indultam el Ilda felé. Mikor rádöbbentem hogy én eszeveszettül félek az ilyen Ildaféléktől, megtorpantam, és határozottan léptem vissza pár lépést.
Végül sikerült néhány olyan képet elkattintani, amelyen ki lehet venni azt, amit megakartam mutatni. Azt, hogy Ilda szőrös, brutális nagy, az, ahogyan a hálóján áll, fekszik, vagy nem is tudom mit csinál., ahogy a zsákmánya előtte van, és vigyáz rá. Azt, hogy mekkora nagy hálója van, és hogy az a hatalmas szövés honnan is indul ki, ahogy az az első képen látható.
Most a házban egy teljesen a témához nem illő zene hallható. De mégis úgy gondolom, hogy közölnöm kell. Ez egy igen csak régi dallam... A címe requiem, amelyet a Karthago együttes dalol el. : http://www.youtube.com/watch?v=MKnAEeZBLtY

2010. szeptember 24., péntek

Az egyszerű kép.

Találtam végre egy olyan képet, amiről el lehet mondani azt, hogy attól olyan különleges, csodálatos és elvarázsoló, amiért olyan egyszerű. És valóban. A képen egy messzi madár szemlélhető, a kék égben elmerülve.
A fejemben szavak tömkelege kavarog, néhányat el is árulok: magány, egyedüllét, szabadság, álmodozás, szerelem, nyár.

Magány?
Egyedüllét, elhagyatottság, társtalanság, magányosság...  Van olyan ember, aki ettől menekül, és van olyan aki ebbe vágyik. Megkérdeznék egyszer egy olyan embert, aki fél az egyedülléttől, és egy olyat is aki élne vele, hogy mért?  Bevallom. A magány szerintem se a világ legboldogabb életérzése. De az ilyen elől csak az menekül, aki tett érte, hogy magányos legyen...Ezen el lehet gondolkodni, hogy mivel is tehet olyasmit valaki, hogy aztán rettegnie kelljen az elhagyatottságtól. Aki pedig szeretne a társtalanságban szenvedni - mert nekem az szenvedésnek felérne - azt is meg tudom  érteni. Én is sokáig úgy voltam ezzel, hogy nekem senki és semmi nem kell. Se barát, se élettárs, se család. Tényleg semmi. De mikor kipróbáltam milyen, rá kellett döbbennem, hogy szörnyű. A megértésem onnan jön, hogy éreztem már úgy, hogy engem kinéznek, lenéznek a sorból, hogy senkinek nem kellek, hogy legszívesebben öngyilkos lennék, de volt bennem egy kis szikra, egy csöppnyi remény, amely kivezetett erről a téves útról - szerencsére .

Egyedüllét.
Ez az érzés gyakran elő tör bennem. Ha szomorú vagyok, ha megbántanak.. Egyedül sétálok mindenfelé, a társam kizárólag a zene, a szél, az út, a nap, a víz...Minden más egyebet, főleg az embereket, teljesen kizárom a világból, és csak arra koncentrálok amire gondolok. És mikor megnyugodtam, szépen lassan visszafogadom a külvilágot, és az élet megy tovább, úgy ahogy mennie kell.

Szabadság.
"Ha semmid sincs, van szép szabadságod."  /Arany János/


Álmodozás.
Hm:) Álmodozni könnyű. Felelősség mentes, más nem tudja meg, és bármikor lehetséges. Az álmodozásból már sportot lehetne űzni. Gondoljunk csak bele..hányszor volt olyan, hogy meredtünk ki az ablakon, vagy a felhőket vagy a csillagokat bámulva és gondolkodtunk el egyes dolgokon?! - majd szőttük tovább olyanra, amilyenre mi szerettük volna. Az álmodozás nem más mint valóságból kiindult álomvilág, mese. Bármi történhet, a valóságban nem fog bajunk esni, nem lesz kockázata, mert mindez bennünk zajlik le, és mint már említettem csak saját magunk tudunk az álom világban létrejött szövevényekről, képekről.

Szerelem.
  Na ez az a dolog, amit napokon, heteken át tudnék részletezni....épp ezért most ebben a bejegyzésben nem tagolnám tovább, lesz még alkalom, hogy említeni fogom...:)

Nyár.
A nyárról mi is jut eszembe. ... Elsőként a takarítás..:D de ami itt most lényeges az a második gondolatom, a kikapcsolódás. Ezt, hogy kikapcsolódás, nem a több 100 ezer forintos nyaralásokra és egyéb kiadásokra értem..Nem. Kikapcsolódás számomra az, hogy sokáig alszok, nem kell iskolába mennem, vagy dolgozni, olvashatok annyit, amennyi csak jólesik... A barátokkal való felhőtlen találkozások, a bulik, a kalandok, a nevetések, a bicajozások, az ismerkedések.........ez mind mind (és még egy csomó más egyéb is) magába foglalja a nyarat.

És nem mellesleg a kép, amiről mindezek vélemények megötlöttek bennem: 

Egy elgondolkodtató kép.


Mikor először megláttam, a gyerek korom jutott eszembe. Majd sorra jöttek az emlékek, az olyan emlékek ahol és amikor igazán szabadnak éreztem magam.
Amikor szabadnak érzem magam, azt hiszem ez a kép eszembe fog jutni. Sokszor álmodoztam olyanról, hogy csak futok, futok, és futok. El a messzeségbe, és senki nem mondhatja , hogy álljak meg, vagy lassítsak. Szabadon nevethetek, az emberek véleményétől függetlenül, hogy nem néznek majd bolondnak, csak mert elmosolyogtam magam a buszon, vagy a férfiak nem veszik flörtölésnek az elvétett mosolygást, mert épp valami szépre gondoltam.
Szeretném egyszer azt érezni, hogy szabad vagyok. ...De azt hiszem ilyen soha nem lesz.. Mert ha nekem a szabadság tartalmazza azt is, amit az imént leírtam, akkor egészen kétségbe ejtő ténnyel állok szemben: az emberek érdekesek.

Igaz ekkor felmerül bennem a kérdés...: mi van akkor, ha nem az emberek a furcsák, hanem én vagyok pont az aki eltér valamiben az átlagtól?!

Jó lenne ha lenne az ellenkező nemben egy olyan valaki, aki szintén hasonlóan vélekszik az emberekről, és néha benne is előjön az előbbi kérdés...Talán Ő lenne számomra az igazi.

Erre a képre eredetileg a "szabadság" címszó beírásával a Google-ba találtam rá.. És valóban elgondolkodtató szerintem. Hiszen én magam már annyi mindent el tudtam róla mondani, vagy lehet nem is róla, hanem inkább arról, amiket eszembe juttatott. És még mindig..tömérdek gondolatom lenne róla...:)

Ragaszkodás ?!






Érdekes ez a kép. Mikor megláttam, eszembe jutott egy szó: ragaszkodás.
Ahogy a növény körbe fonja szépen lassan, évek alatt a házat, és kilehetne irtani, oltani, de nem teszik. Miért?! Hisz' egykor az épület attól volt elragadó, ahogy kinézett, és most benőtte egy futónövény. Csupán egy gyökér elvágása, és kész.
De nem teszik. Én se tenném. Emlék az egész. Az, hogy mikor még csak a fél házon volt dzsumbuj akkor pl. 2 évesek voltak az unokák..és most , most meg már 5. ( Mert ez egy nyaralóház.)
Szerintem az emlékek szertefoszlatása a világ egyik legszörnyűbb vétke. ...