Egy éve

Egy évem nekem eltörött,

S telt az idő minden fölött..

Beforrott pár csúnya seb,

Ám emlék…az mindig lesz.

Mit tegyek, hogy vége legyen,

Hogy ne érezzem sehol a jelenléted..?

Annyi hely van, de te mindet uralod..

És a sok-sok illat..mind a te szagod.

És a hangok, az összesben ott vagy..

Minden mozdulatban, minden szóban.

Egy éve még kezemet fogtad

S együtt jártunk minden utat..

Ahogy a szél fúj, úgy mögöttem vagy..

Ezt érzem a fuvallatban..

De ez csak egy gonosz illúzió,

Gyötör, semmi se volt jó.

Mégis vágytam rád, had’ érintselek..

Öleljelek, óvjalak és szeresselek..

Rég volt, egy éve már..

S te folyton előbukkansz, hagyjál!

Ennek már vége van.

Szerettelek, mint még senkit soha..

Feladtam érted álmokat és barátokat

Elérted, hogy csak te jelents sokat.

Nem szeretlek..mégis akarlak!

Csak ketten, együtt lenni, halkan..

Hogy senki ne tudja, s ne lássa..

Mekkora szeretettel bámullak..

És nem csábulok el..mert tudom jól

Köztünk egy éve..az tévedés volt.

2012. augusztus 1.

Téli este

Forró szívemben pezseg az élet

Halk csókkal hűsíti a téli este.

Fényben kacsint rám a nagy fehérség,

Boldog vagyok, most minden szép.

Hagyom a bajt, feledem a bút

A hó. A hó majd lassan elfúj…

…a jeges széllel szárnyalhatok,

Ma minden létezik, lehetetlen a gond.

Kicsit sem szomorkás..nem is borongós,

Életet ad a hűs hó.

S téli este, egyedül az erdőben

Én lehettem a hercegnő, legszebb mesémben.

2012. június 12.

Ölelés

Nincs köztünk hang, szó, se tér.

Együtt repít minket a szél.

Szoríts mégjobban, s mondd, hogy akarsz!

Súgd halkan, más ne hallja…

Magamnak akarlak, nem eresztelek…

Én titokzatos vagyok, csavard el a fejem!

Csak egy pillantás…máris elvesztem.

S még egy ölelés: tiéd mindenem!

Bódító kölnid rád roskaszt,

Bennem halvány lila színeket fakaszt.

Szoríts mégjobban, s mondd, hogy akarsz!

Ölelj örökké, pusztító vággyal!

2012. június 12.

Áldozat

Csalfa bájjal körbe kerít

a szörny, figyel, folyton léptem lesi!

Ordítanék, hogy hagyjon,

hisz’ élni akarok szabadon!

De nem teszem…hiába..elkapott.

És szeretem…óh! Elcsábított.

Egy álmodozó áldozat lettem.

Mennék, de túl erős a keze.

Eszem súgja: törj ki, fuss,

Szívem pedig: „türelem, megszabadulsz,

Csak szeresd a mindent, várd az utat

Kis Áldozat, te az enyém vagy!”

2012. június 12.

Még bennem él

Csak nézem őt.

A szemem mosolyog, de mégis sírásra dől.

A sok emlék.

Gondolkodom... több a rossz, de számomra szép.

Nem értek semmit.

Magába bolondított, de ő bennem nem hitt.

Tökéletes volt nekem.

Imádtam a mosolyát, hangját, az életet vele.

Ha nem szólt, is kellett!

Megnyugodtam mellette.

Hamar mondtam ki még komolytalanul: „szeretlek”,

Ő csalfán mondogatta vissza. szédítette fejem.

Csak nézem őt.

Egy kép..mi egy szívet naponta összetör.

A sok emlék.

Mért nem törlődik, ha gyötör, fáj és tép?!

Nem értek semmit.

Mire volt jó a hazugság?! De tudom, ő utánam nem sír.

Nem ismernél magadra a sorokból.

Csak néznéd, de tudom semmit nem mond.

Búcsú nélkül mentél el..

Még annyit se mondtál „ég veled!”

És sírtam érted. Vissza akartalak kapni!

De a virágok nem hazudnak. soha nem is akartál szeretni!

Csaltál a szavakkal, hazudtál a szemeddel.

Minden mozdulattal csak áltattál engem.

Egyetlen bánatom, ami jobban fáj mindennél,

Hogy ismerlek és minden ami te vagy, még bennem él.

2012. július 4.

Keserű vágy

Akarlak a szavaimmal, kívánlak a tekintetemmel

Az érintésed várom, s a mosolyodat keresem.

Éjszaka a csillagokat nézve, hintában ülve

Álmodozva teszem fejemet a kezemre.

Mellettem ülsz, derekam átfogod,

Még. Akarok 100 ilyen pillanatot.

S nem kell egy szó se, érzem, hogy szeretsz,

Kellesz. Az idő álljon meg itt és most örökre.

Kicsit felrezzenek, töltök még bort magamnak.

A szél süvít, s kelet felől már jő a nap.

Ahogy kél fel, arcod halványul..maradj még!

Kérlek! Ne menj..de a fény visz, csendesedik a szél..

..s elhallgat, eltűntél. de én csak ülök a hintában,

nézem az egen a fehér bárányokat.

Beteg lelkem téged vár. Szomjazok, éhezek, de várlak,

Ábrándokat kergetve magányosan.

Az idő telik, s te nem jössz.

Az alkohol kábít, fejem jobbra dől.

Elfolyik arcom, de görbül ajkam

Reménytelenül reménykedek a boldogságban.

Egy halk zenét hallok még..

már hosszú ideje hozzám beszél.

Azt üzeni lépj, tégy az örömödért..

de makacs a szív a lélek.., így bánat kél.

De már jön az este, s újra fogod kezemet.

A vágyam, hogy a perc végleg örök legyen.

Nem kell sok, én már végem érzem..

Most búcsúzok! Szerelmem, innentől a tiéd leszek!

2012. március 12.

Bocsánat kérés

Nem voltál egy szőke herceg fehér lovon,

nem voltál oda, ha megcsókolhattad arcom.

nem adtál jót, örömöt, csak bánatot,

s nem szerelmet kértél, csak egy szót: vállalom.

Most a gyűlölet szikrái vannak szememben.

Nem. egykor szerettelek..én nem gyűlöllek,

Fáj. égetően szúr..ott bent..szilánkos szívem.

Mar, tép sok emlék..oda egy élet, mit tettél?

Még győzködtem magam: nem lesz semmi baj,

S te addig élvezted, hogy szavaim érted aggódnak.

Törődésre vágytál, tőlem kaptál szépet, s jókat,

Tőled meg sírás és vita..ez volt a válasz.

De ha tetszik, én kedvedre teszek.

S bár így először hazudnék neked,

De hogy boldog légy: elnézést!

Ne haragudj, bocsáss meg. Mindenért, hogy szerettelek,

Minden napért, mikor veled voltam,

Minden óráért, mikor kezed fogtam,

Minden percért, mikor miattad otthonról ellógtam,

S minden pillanatért, mikor kimondtam: a szerelmem vagy.

Elnézést, hogy mikor bántottál, elmentem,

Elnézést, hogy a bajban mégis nyújtottam a kezem.

Bocsásd meg az összes csókom, ölelésem,

S kérlek bocsásd meg az elrabolt idődet!

Adj nyugalmat lelkemnek végre!

Csak mondd ki az igazságot, s a nevem!

De még súgd halkan a nagy hazugságot:

„szerettelek Zsófi, most is hiányzol”

Könny gördül a papírra.

Elcsorbul a lány vigyora.

Felszakadtak a régi sebek,

A nóta íródik, még befejezetlen.

Ne haragudj, hogy hatni akartam rád,

Bocsásd meg nekem, hogy miattam nem változtál.

Elnézést kérek, hogy ismerlek,

Kérlek. Bocsásd meg az életed, s minden jó vétkem!

Adj egy intő tekintetet,

Hogy elfogadod bocsánat kérésemet.

Nem akarok ezután tőled semmit..

Hagyd, hogy elmenjek, majd a gondolat repít.

De most kérlek légy őszinte!

Csak most. most még bízok benned.

Előbb hazudj, hogy megérte..

S végül mondd ki: nem szerettelek.

2012. március 9.