Egy fiúnak...

Hé

Mi járhat a fejében?

És mért nem mondja el?

Találgatnék, de mi értelme?

Ábrándokat szül bennem…

Hé! Megrémisztesz!

Csalfa a szemed édes,

Ajkad szép szót repes,

De érzem, valami nincs rendben,

Látod, hogy szívem remeg…

Hé, Mért teszed ezt ?!

Kedvesem. Hunyd le szemed.

Fogd meg szépen kezem.

Átölellek, ne félj tőlem.

Halkan suttogom füledbe:

Hé! Megrémisztesz!

Bensőd kelljen életre!

Nyílj, tárulj ki előttem!

Értsd meg végre: szeretlek téged.

Bízz bennem és mondd el.

Hé, beszélj velem…

2011. február 5.

Fenimizmusom.

Így gondolom

Elnyomás és diszkrimináció,

Megkülönböztetés és szidalom!

Mire mindez?! választ kérek!

Nő nélkül a férfi értelmetlen!

Poénkodnak ezzel azzal…!

Gyengébbik nem?! –na ne sirass.

Hol vagy tőlünk észben?- mondd meg!

Hisztizhetsz, de nem érdekelsz.

Minket nem lehet kihasználni!

A nő jobb színész , mint azt hiszik.

Létünk nem a férfit szolgálja!

Egyenlőséget és jogokat!

Toborozlak titeket nőtársak!

Álljatok most mellém a vitában!

Kik elnyomnak, pusztán eltaposunk

A nő győzni fog, vitatatlanul.

/2010.jan.6./

Rímvégű gondolat

Az élet megpróbáltatások tömkelege.

Nem elég jónak lenni, tűrni kell,

Elfogadni még azt is , ami nem tetszik,

És csak egy kis időre kitörni.

2011. január 7.

Nyár, és ők..:)

Boldog lennék végre már,

 Duruzsolnám a nyár dalát,

  Pénteken a bulikat járnám.

      Zsúfolt tömegben álmodnám:

    Táncát az emlékeknek, nyár!

2010.december 31.

Amit még nem éreztem, de jó lenne...

Igazi csók

Megfogja gyengéden orcám,

Keze melegen simul hozzám.

Közel hajol, szemembe néz

Annyit mond:tarts velem, ne félj.

Tekintete megbabonáz

Ajkai pecsétlik a szám.

Odabújok, viszont ölel,

Karjai átfonnak engem.

Egy mély lélegzet hallható

Titkos, de mindent elmondó.

2010. december 20.

Teljes átélés.

Megtettem

Nagy levegőt vettem a mély szagból

Minden nedves, minden piros, halott.

Bamba képpel néznek a tetemek

Megtettem. Visszaút mostmár nincsen.

Hallom még az utolsó sikoltást,

Az eltört csont rideg roppanását.

Még érzem lehelete melegét,

S a rám gördült könnyének cseppét.

Bevillan szeme könyörgése

Látom, ahogyan ordít: „Ne tedd meg!”

Végeztem. Lecsúszok falnak dőlve.

Lihegek, beteges mosoly önt el.

Gyűlölet volt. Mit tettem, vállalom!

A hullákat el kell takarítanom.

Mostmár nem mozognak, nem beszélnek.

Csak üvegesen néznek előre.

Kezem, lábam csupa vér és piszok

A sejtelmes éjszakában futok.

Már nincsen családom, se barátom

Azt hiszem, most magamon áll a sor.

2010. november 29.

[2002-2010]

„ Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. „

/Exupéry  -  A kis herceg/