A Bűn

Én bűnös vagyok.

Vér és háború van bennem,

Mindennap meghalok,

Mindig egy kicsit gyilkolok.

Sőt maga a bűn vagyok.

Anyám, rossz gyermeket éltetsz!

Apám, rossz gyermeket etetsz!

Mellettem sár kenődik hamuval,

kegyetlen tüzek égette hamuval.

S sötét felhő gyülekszik felém,

Vigyázz, téged is utolér!

mert bűnös vagyok!

Feledj! Ne akarj engem.

A halál a holtak ünnepe,

De nem tudom még,

számomra bánat, vagy ünnep?!

Hol csodálva tekintem, hogy

A vörös folyó utat tör előre,

Hol a szenvedés bájos sikolya

édesen csendül fülemben,

ott beteg a lélek.. félek.

Én megtestesítem a bűnt, magát!

De ott vagyok minden szemben.

S minden fájdalomban,

kielégült sóhajban,

patak, sós könnyben,

mindenhol.

Hát akkor szeress? Engem tudnál?

Nem! Ne! Inkább feledj!

Ne csüggedj, minden elmúlik,

A holtak üdvözlik a halált,

Az élő a születést, én csak várok.

mi lesz, ha?

Ha a bűnös nyer, s a bűn meghal?

Mindenki bűnös lesz, s a bűn már nem bűn?!

Mi lesz akkor?

Ha a most is természetes halál

még igazibb lesz…s a bűn.

A bűn meghal. Elfeledjük.

De én bűnös vagyok.

Zavaros gondolataim megölnek…

embereket. Kicsit szaggat, kicsit fáj,

de a gyönyör úgyis nyer.

Könny, vér, panasz,

Az élet szép.. nincs panasz.

A bűnös én vagyok,

Feledj vagy fuss!

Anyám, kit teremtettél?

Apám, mért így neveltél?

Ki vagyok én? Bűn a nevem?

Vagy csak bűnös vagyok.

A halál a holtak ünnepe

Az élők a születést, én

a halált üdvözlöm.

Égig nyúló hangon kiáltom:

Maga a bűn, én vagyok!

2013. április 24.

Örök

Csapodó könnyek zivatarában,

Megnyugvást találó lelkem sivatagában,

Ha fáj, ha bánt, ha ölel és szeret

bennem, nekem ő a minden , az élet tüze.

Én bolyongok, s ő velem bolyong,

ahol van a határozottan határozatlan világom,

tévedünk, s elbukunk, fájdalmasan sírunk,

de aztán, a gondon feledve kacagunk.

Nem kell már gyógyító víz se,

Csoki hegyek, s fagyi kelyhek…

Semmi méreg nem árthat, ha ő…

Ő az apám, barátom, szeretőm.

Buján bújok minden ölelésébe..

Mohón lopkodom csókjait életembe.

Mi is az élet?... álomszülte kép..

De az illúzió lehet örök, akár 200 év.

2013. március 27-28.

Édes Foglyod, hű szerelmed 

Annyi mindent mondanék most, 

De csak hallgatok, nem szólok.

Nem tudok… hisz’ elnémítasz,

Lágyan, kedvesen csábítgatsz.

Elég, ha rámnézel, tiéd vagyok,

Elég ha megérintesz, szabad vagyok.

Veled szárnyalok, rólad álmodok,

 ha bántasz is, a foglyod vagyok

Édes foglyod, hű szerelmed,

társad, barátod, s néha gyermeked.

Mert a törődés nekem is kell,

az, hogy érzem, van aki szeret.

s nem akárkitől hallom: „szeretlek” ,

Tőled! csak a te szavad ér mindent.

s ha én bántalak, komolyan ne vedd.

Csak féltésből teszem…félek.

Hogy mi van , ha vége?

Elmennél, s én itt maradnék végleg…

De nem , ez nem lehet.

Te szeretsz, s én szeretlek,

Bár az idő véges, nincs ellenünk,

Fussunk! Tűnjünk el együtt!

2013. március 17.

"ennyi volt..."

Távoli a hangod, s most nem is szól…

Nevet. Engem nevet, meg az életet.

S nem is látlak igazán, tested homályos

Lágy, lassú dalod nekem énekled.

Rügyeznek a fák, te nem vagy itt.

A föld kéri „takaríts! segíts!”

Csak te hallod, de nem adhatod át,

Messze vagy, hazád már egy más ország.

Buckás a beton, te átmész, én megakadok.

El is esek..de újra kezdem, nem sírhatok!

Pedig volna mit..akár hozzád is szólna,

Késő..”ennyi volt…”mondtam mosolyogva.

Te tűz én víz. Két különböző szív.

Te feladtad, én küzdök még kicsit.

De a neved eltűnik, az enyém új lesz…

Elfeledlek, már tényleg vége.

2013. március 4.