Csak hogy tudd!
Egy érzés hasít át rajtam,
Tán’ gyűlölet, mikor látlak.
Szorongás, félelem, de büszkeség.
Úgy érzed én vagyok hátrányban,
Mert nagyobb vagy, s uralkodhatsz.
De tévedsz, ha azt hiszed elnyomhatsz!
Van bennem elég erő és kitartás,
Hogy egyszer szemedbe nézzek, s kimondjam: hagyjál!
Eljön majd az idő, és te egyedül maradsz.
És várom a napot, hogy sírva ordítsam:
Gyűlöllek, mindig is utáltalak!
…most látom magam előtt arcod: fájdalmas.
Nem félek plafont érő orral
Emelkedetten menni előtted.
Te is és én is tudom, mi lesz a vége.
2010. november 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése