Neked.
Betévedtem életedbe,
De nem bántam meg, azt hiszem.
Vicces vagy és humoros,
Nem értem másnak ez mért gond.
Egyfolytában mondod mondod,
Ezt szeretem benned igen nagyon.
Az estét várom, izgulok,
Mert veled beszélni imádok.
Mikor írod sok a-val: Sziaaaaa,
Arcom kivirul, mosolygok boldogan.
De később jön az a rész:
Nem soká’ megyek, feltehetsz pár kérdést.
Számról ekkor a vigyor lefagy,
De tudom, találkozunk ugyanitt holnap.
...
A versem addig befejezetlen marad, míg a körülmények úgy diktálják: várnom kell. ...de türelmes leszek, és nagyon remélem, hogy a sors , amiben nem nagyon hiszek, majd nekem adja Őt. ...és akkor a vers is méltó befejezést kaphat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése