"A barátság nem azért van, hogy valamit kapjunk, hanem hogy lehetőségünk legyen adni"

2011. február 14., hétfő

mért?


mért fáj a szó, mit mondasz?
mért fáj a hallgatás, mit néha mutatsz?
mondd, mért kell rám úgy nézned,
s mért kell hozzám így beszélned?
mért vársz arra, hogy én szóljak,
mért várod el, hogy rohanjak utánad?
mért nem hallod hangom soha?
mért nem fogod kezem soha, ha itt vagy?
mért kívánsz olyat, mi lehetetlen?
…vagy már nem is szeretsz engem?!
De akkor mért látom szemedben a tüzet?
Mért áltatsz? a kín süllyeszt…
Süllyeszt alá a földnek…
Mért nem nyújtod kezed? még kimenthetsz..
Buja tekinteted repes, de nem reám
Mért fáj bevallani, hogy vége már?
Kérlek szépen, ne ölj meg.
De én szeretlek, érted – lásd – megteszem.
S végül köszönöm, mit kaptam szépet,
És egy végső kérdés: mért tetted ezt?

2011. február 14.

2011. február 13., vasárnap


A bánat


Félsz, hogy vége lehet egy szótól,
Félsz, hogy nem tudod, mi a gond.
Sírsz, hogy mondja meg, vagy csak kacagjon,
Sírsz, mert a válasz egy becsapott ajtó.
Vársz, míg lenyugszik, s válaszol: jó.
Vársz, de mégis tudod, hogy megfolyt.
Meghalsz egy árva szaváért, mosolyáért,
Meghalsz, mert mindenkihez ment,  de feléd…

2011. február 13.

2011. február 7., hétfő


Még…


Nem felejtelek el,
Mindig itt vagy bennem.
Te vagy az, kit emlékeimben
Szidok, széjjeltépek.

Ne várj tiszteletet,
Úgyse kapsz tőlem,
Ne is nézz rám, mert hányok
Te vagy az egyetlen, kit utálom.


2011. február 7.

Rövid kérelem

Szállok a szélben szépségem,
Ha rád gondolok az egekben.
Tovatűnnék a világban,
De van kiután menjek, utánad.
Ne hagyj soha el, fogd a kezem
Puhán csókold nyakam, ajkam.
Nézz a szemembe, ne szólalj,
Csak érezzem azt, hogy szeretsz.


2011. február 5.

2011. február 5., szombat

...

Mért büntetsz vele istenem?

Szótlanul kell tűrni,
Hogy megalázzon egy senki.
Ha azt tenném, mit szeretnék,
Megbánnám, sőt ludas lennék.

Éljem hát szürkén napjaimat,
Egyetlen családomtól megfosztva,
Merengve hosszasan az életen,
Mondd mért büntetsz ezzel Istenem?

Imám nem ér semmit,
Most a gonosz erősebb is.
A bizakodás az egyetlen reményem:
Erős leszek, vele szemben: kegyetlen.

Nem érti mért teszem…
Csodálkozik, ordít velem.
Tőlem pedig megkap mindent,
Mi kell még neki, az életem?!

Megkaphatja, s látni fogja,
Mit tett velem a gonosz, balga,
Minden versnek súlya van,
Valakinek szól, suttog hangja…

2011. február 1.