Nem voltál egy szőke herceg fehér lovon,
nem voltál oda, ha megcsókolhattad arcom.
nem adtál jót, örömöt, csak bánatot,
s nem szerelmet kértél, csak egy szót: vállalom.
Most a gyűlölet szikrái vannak szememben.
Nem. egykor szerettelek..én nem gyűlöllek,
Fáj. égetően szúr..ott bent..szilánkos szívem.
Mar, tép sok emlék..oda egy élet, mit tettél?
Még győzködtem magam: nem lesz semmi baj,
S te addig élvezted, hogy szavaim érted aggódnak.
Törődésre vágytál, tőlem kaptál szépet, s jókat,
Tőled meg sírás és vita..ez volt a válasz.
De ha tetszik, én kedvedre teszek.
S bár így először hazudnék neked,
De hogy boldog légy: elnézést!
Ne haragudj, bocsáss meg. Mindenért, hogy szerettelek,
Minden napért, mikor veled voltam,
Minden óráért, mikor kezed fogtam,
Minden percért, mikor miattad otthonról ellógtam,
S minden pillanatért, mikor kimondtam: a szerelmem vagy.
Elnézést, hogy mikor bántottál, elmentem,
Elnézést, hogy a bajban mégis nyújtottam a kezem.
Bocsásd meg az összes csókom, ölelésem,
S kérlek bocsásd meg az elrabolt idődet!
Adj nyugalmat lelkemnek végre!
Csak mondd ki az igazságot, s a nevem!
De még súgd halkan a nagy hazugságot:
„szerettelek Zsófi, most is hiányzol”
Könny gördül a papírra.
Elcsorbul a lány vigyora.
Felszakadtak a régi sebek,
A nóta íródik, még befejezetlen.
Ne haragudj, hogy hatni akartam rád,
Bocsásd meg nekem, hogy miattam nem változtál.
Elnézést kérek, hogy ismerlek,
Kérlek. Bocsásd meg az életed, s minden jó vétkem!
Adj egy intő tekintetet,
Hogy elfogadod bocsánat kérésemet.
Nem akarok ezután tőled semmit..
Hagyd, hogy elmenjek, majd a gondolat repít.
De most kérlek légy őszinte!
Csak most. most még bízok benned.
Előbb hazudj, hogy megérte..
S végül mondd ki: nem szerettelek.
2012. március 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése