Beteges vágy

Piros, vörös, édes folyó

Véres, csapzott, halott arcok.

Tengernyi kín halmozódott,

Ereimben a vágy gyilkoló.

Puszta kézzel, emberesen,

Fegyver nélkül tenni meg.

Mosollyal az arcon, vigyorogva,

A kéz nem remeg! Csak pontosan!

Életét adó vérének íze

Könnyet fakasztó mámorral önt el,

Vasas szaga csábítja nyelvem,

A bosszúvágy egyre feljebb emel.

Üveges tekintetű hullák

Kiket soha nem várnak urnák,

Csak az erdő sötét földje,

 S a csatorna mocskos vize.

Egy szék, s néhány kötél,

Szög, penge, korbács, kés,

Lúg, sav, fogó, fűrész,

Még pár eszköz, s a kínzás kész.

Haldokló sikolyok hangja,

Szívemig hatol szenvedő bája.

Egy utolsó könyör, végső könnycsepp

Vért izzadó, szenvedő tekintetek.

Beteges öröm jellemzi arcomat

A tetemekkel táncolok egy lágy ritmusra

Keringve tüntetem el a mélybe,

Nyoma nem marad, csak a lelkemben.

2011. december 20