A nézeteim.

Hiszem, hogy a boldog lányok a legszebbek. Hiszek abban, hogy erősnek kell maradni akkor is, ha minden összedőlni látszik. Hiszek a csókolózásban, és hiszem, hogy holnap új nap virrad. Hiszek a csodákban..

szívből.

Szabadság az, mi kell

Perzselő vágy ég bennem

Egy szenvedély hív, hogy menjek.

Hogy legalább egyszer lássam a világot

Majd kimondhassam : én mindent látok.

S nem csak látok: érzek, értek, és hallok.

Madarak síró hangját,

Hogy panaszkodják az élet súlyát,

Hogy csicsergik az újdonság szavát.

És szellő szólít szótlan magánnyal,

Csak érzem, Ó! Úgy hív magával,

Hogy szálljak tova szárnyakkal.

Perzselő vágy ég bennem,

Egy szenvedély hív, hogy menjek.

A szabadság az, mi kell nekem!

Kint jártam..

 

"Fel nem foghatom, miért szürkületnek hívják a nyárszak alkonyóráját, amely még tévedésből sem tartott a palettáján szürke színeket. Főként kékekkel varázsolt; játszani elővette a narancs, a bíbor és a rózsalazac legpazarabb árnyalatait. "

/Vavyan Fable/

 

"A természet törvényei a művészet törvényei is: a spontán kreativitás véletlenszerű játékai. Még a természetben fellelhető szépségek leglátványosabb apró részletei is minden indoklás nélkül tárulnak elénk: mi célt szolgálnak a csodálatos minták a pillangó szárnyain vagy a páva tollazatán? "

/Friedensreich Hundertwasser/

Ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belémerülni
mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába.

/Devecseri Gábor/

 

"A természetnek legalább nem kell műtét, hogy szép legyen. Egyszerűen csak az, és kész."
	/Scott Westerfeld/

Egy levél.

Kedves T.

El sem tudod képzelni mennyire örülök annak, hogy megismertelek téged. Igyekeztem, hogy ne "utánozzalak semmiben", hisz' tudtam, hogy te az olyat nem szereted. Igaz , mondhattam neked akárhányszor, hogy ha valaki ugyanolyan ruhát vesz fel, mint te, vagy úgy készíti el a haját , mint a sajátodat te, vagy épp a beszélési szokása konkrétan megegyezik a tieddel, és valamiként még a véleménye is, hogy az nem feltétlenül utánzás, hanem egyszerűen csak példa vétel. Vedd úgy: példát vesz rólad, mindenedről, mert szerinte szép vagy, jól nézel ki, jók a gondolataid, az ízlésed. Nem olyan borzasztó rossz érzés az, ha azt gondolom magamról néhány másodpercig, hogy "igen, jó vagyok!"....  Persze ezt egy pesszimista szájából tudnám elképzelni, hogy hallható lenne. Tudom, te nem pont az a fajta személyiség vagy, aki nem bízik a jövőben. Optimista vagy. Ez egy felől jó is és másfelől viszont rossz. Ezt nem részletezném sokáig. Csak annyit fűznék hozzá, hogy az optimizmus és az egoizmus nem egyezik meg.

Többek között szeretem benned azt, hogy kívülről nézve visszahúzódó vagy, de ha valaki úgy igazán megismer, akkor adod át magad teljesen, és akkor rádöbbenünk, hogy micsoda "partyarc" vagy te valójában. Az embereket bármilyen élethelyzetben feltudod vidítani. Ez nagyon nagy előny.

Nagyon nagy vágyam az, hogy életem végéig ismerjelek téged, mint igaz barátnőt, és ne veszítselek el egy kis vita végett.

Életem, A.

Nem kell félre érteni, illetve szövögetni a gondolatokat, a személy akihez elsősorban szól az üzenet, iromány, nő. Megszólításom, az hogy Életem, azért pont az , ami, mert valóban úgy vélem, hogy A., az életem része. Még ha nem is tudok vele tárgyalni minden nap, tudom, hogy ha legközelebb találkoznánk, önfeledten vigadnánk az elmúlt pár napok történésein, vagy épp' gyászolnánk együtt az elmúlt napok eseményeit.

Szintén elmondhatom rólad azt, hogy bármilyen kedvében is van az adott illető, te biztos hogy feltudod dobni a hangulatát. 

Rengeteg ismerősöd van, és ennek ellenére mindegyik barátodra tudsz időt szánni, nem hanyagolsz el senkit, és emellett külön figyelmet fordítasz a családodra is.

Rengeteg, és még annál is több közös emlékünk van, amelyek -remélem- soha nem fognak feledésbe merülni.

Szeret beszólogatni az embereknek, és hangosan a mások tudtára adni a véleményét, egészen addig amíg körülötte ismerősök vannak. Egyedül már félénkebb, de ki nem?!

Vannak butaságai, amiket legszívesebben meg is mondanék neki, de úgy vagyok vele, ha megmondanám , elszomorítanám, és akkor én is lehangolódnék, mert látom hogy a jó kedvét -ami mellesleg mindig megtalálható nála- én vettem el.

Drága B.

Körülbelül két percig agyaltam azon, hogy a megszólításban elhagyjam-e a szabályokat, és egyszerűen nyújtsam el így valahogy: Drááááááááága ... De végül maradtam a szabályoknál, és úgy döntöttem majd külön leírom azt, amit az előbb leírtam.

Az utóbbi időben (2010. nyár) nem nagyon értettelek. Rossz gondolatok is megfordultak a fejemben, de egyszerűen nem vettem fel őket. Annál a véleményemnél tartottam ki , hogy az emberek ilyenek, és kész.

Jó volt a veled töltött összes idő, és érdekes, hogy nem jut eszembe semmi negatív, mert tudom hogy volt, de ezek szerint, olyan lényegtelenek voltak, hogy kitöröltem azokat az emlékezetemből.:)

B. szintén szereti hangoztatni egyedi, pikáns vagy gonosz gondolatait. De mi így szeretjük, és nem akartuk soha megváltoztatni. Ámbár néha ez az agyunkra ment, de olyankor szóltunk, és felfogta megértette. Ezt szeretem még benne, hogy nem kell vele vitatkozni kisebb nagyobb dolgokon, mert megérti..Az már már tészta hogy el is sajátítja-e majd a tanácsokat...

Drága D.

Rólad indult a becézési szokásom. Ha eddig nem tudtad, most már tudod. Te egy igazán hozzám közel álló személy vagy. Ezt a horoszkópunk is igazolja. Mind a ketten nyugodt, higgadt, nem túl pörgős beállítottságúak vagyunk. Meg tudtunk mindent beszélni, ha bánat ért együtt sírtunk, ha öröm, együtt kacagtunk. És mint az előző embereknél, nála is elmondhatom, hogy nagyon nagyon remélem hogy az életem hátralevő részében ugyanilyen jó barátságban leszünk mint eddig.

Kicsit butuska, és amiért csodálom őt -többek között- hogy ezt nem is szégyenli, vagy akarja el takarni. És pont ez a fajta kis bútuskaságáért olyan amilyen. Úgy szólván, ez teszi őt különlegessé. De hogy ne kerüljünk félre értésbe, vagy sértődésbe, kifejtem úgy, hogy gyermek lelkű.

Ők azok az emberek akik mindennél, és tényleg mindennél fontosabbak számomra. Akikért képes lennék mindenre, mert úgy hiszem, hogy az érzésem kölcsönös.

A pók.

Ma délelőtt kimentem az udvarra. Gyönyörködtem, az egyszerű, és mégis bonyolult természetben, formákat néztem ki a felhőkből, hallgattam a szél milyen új titkokat rejt... Majd mikor elhatároztam, hogy most véget vetek ennek a csodálatos időtöltésnek, elindultam a teraszhoz vezető lépcsőhöz. Ez, egy beton lépcső. Körülötte fű van, élénk zöld színű, valamint a lépcsőtől nem messze található egy lerokkant bicikli, melyet talán már soha senki nem fog használni, borzasztó állapota miatt....illetve másik oldalán a lépcsőnek látható lenne néhány vödör, cserép.
A fejemben épp egy régi nóta játszódott, az Orchideák.(http://www.youtube.com/watch?v=7wkBArGbYtA ) Éppen az első fokra léptem volna fel, mikor megpillantottam egy orbitálisan nagy pókot. Meglepődtem, majd átsuhant rajtam egy hideg érzés. Megijedtem. - Egyébként nem értem azokat az embereket akik félnek a pókoktól, és így ezzel együtt magamat sem értem. Hiszen egy pók ..nem is tudom..hányszor kisebb egy embernél.... - Leszerettem volna fényképezni. Igen ám, csakhogy a fényképezőgépemben lévő akkumulátor feladta a szolgálatot. Megszerettem volna örökíteni a számomra sokkoló látványt, miként fogságba esik egy szép zöld színű apró bogár a pók - nevezzük Ildának - hálójában, és hirtelen szerrel változik fehér, inkább papírgalacsin alakú valamivé az áldozat. Ilda ide-oda vitte egy kis négyzet-centiméternyi helyen a csöppnyi fehérséget.
Körülbelül 1 méter távolból szemléltem az Ilda által elkövetett gyilkosságot, majd megneveztem magamban az eset pontos kifejezését: ez a lánc...
Amíg a fejemet azon törtem , hogy lánc, eszembe jutott mit is szerettem volna csinálni, így fogtam magam, és berohantam egy pótelemért. Gyorsan kicseréltem az akkumulátort. Kifutottam a teraszra, le a lépcsőn, és hirtelen indultam el Ilda felé. Mikor rádöbbentem hogy én eszeveszettül félek az ilyen Ildaféléktől, megtorpantam, és határozottan léptem vissza pár lépést.
Végül sikerült néhány olyan képet elkattintani, amelyen ki lehet venni azt, amit megakartam mutatni. Azt, hogy Ilda szőrös, brutális nagy, az, ahogyan a hálóján áll, fekszik, vagy nem is tudom mit csinál., ahogy a zsákmánya előtte van, és vigyáz rá. Azt, hogy mekkora nagy hálója van, és hogy az a hatalmas szövés honnan is indul ki, ahogy az az első képen látható.
Most a házban egy teljesen a témához nem illő zene hallható. De mégis úgy gondolom, hogy közölnöm kell. Ez egy igen csak régi dallam... A címe requiem, amelyet a Karthago együttes dalol el. : http://www.youtube.com/watch?v=MKnAEeZBLtY

Rövid gondolat.

Nem vagyok se szép, se csúnya.

Nem vagyok se okos, se buta.

Nem vagyok se szerelmes, se magányos,

De éppoly’ különleges, mint mások.

Mert akkor lesz teljes az életem,

Ha az összevisszaságban felfedezem az értelmet.

Ha a rendetlenségben látom a rendszert,

Ha be tudom vallani, nem vagyok tökéletes.

Orrom előtt a lehetőség,

Elérhető lenne a bőség.

Látni kell csupán és érezni,

Azt, mi ajkunkon kiesik. 

/2010.szept.24./

Egy álom eredménye.

Egyedül

Csendben várom halálom

Kuporogva, mélyen alszok.

Hirtelen dübörgésre ébredek,

Fejemet felkapom, vajon ki lehet?!

Félve nézek jobbra-balra,

Az idegen után kutatva.

De csak dermesztő hideg,

Fehér lehelet, ez minden.

Szívem egyre hevesebben ver,

Rémisztő most az egyedül lét, félek…

Azt hittem a magány jobb lesz,

De most szembesülök a ténnyel: nem.

De mi történt? Ki van itt?

Hátam mögül érzek valakit.

Hallom , ahogy halkan liheg,

Ahogy lassan dübörög a szíve.

Most itt van. Fülembe suttog lágyan,

Szememből könny csordul, a félelem eláraszt.

Hátra néznék, ki lehet az,

De nem merek, csak sírok, szótlan!

Nem értem mit mond,

Süvít, ordít, de én csak imádkozom.

Egymagam kuporgok,

A sós csepp már arcomra fagyott.

Elkapott! Jeges karjaival összefon,

Összeroppant, széttép, eldob.

Egy nagy fehér felhő távozik,

Az utolsó itt, mi létemet jelzi.

De most meleget érzek,

A kezemet fogja valami fényes.

Látom magam. Szemem nyitva.

Holtan fekszem, egyedül maradtam.

/2010.szept.21./

Akkor épp magányosan éreztem magam, pedig boldog voltam. Valami mégis megihlette bennem ezt a verset, és a mai napig fogalmam nincs, hogy mi lehetett az a valami... 

Alapból úgy indult a kép, melyet szavakkal festettem le, hogy az troli újszegedi végállomásának buszmegállójában összekuporogva vacogok, fagyoskodok egyedül, kimerülten, félve. Mert hogy elszöktem hazulról. El, a terhek elől, úgy gondolván, ez a fajta kicsapongás majd segít rajtam. De mikor már nem volt mit tennem, mert nem mehettem vissza, egymagam maradtam. Majd elhatároztam mit van mit tenni, várom a halálom, hisz az előbb utóbb úgy is bekövetkezik.

Mikor a versben elkezdem azt leírni, hogy valaki jön...ott már haldokoltam, és csak a magány ébresztett fel egy pillanatra majd küldött el örökre a feledésbe..

Mindenhol írok...

Buszon írt, befejezetlen gondolatok

El kell felednem

Ennél jobban nem szenvedhetek.

Új életet látok megint.

Barátosat és örömtelit.

Gondoskodom és szeretek,

Elhatároztam, a „muter” én leszek.

Zene csöng fülembe

Majd én is alkotok ügyesen.

Társam lesz a magány és a zene

Egyedül sétálok a Holt – Maros hídján este.

Megyek a fények után,

És csak kacagok bután.

Az élet örömein, hisz’,

Látom, nekem ez  - is - tetszik.

/2010.szept.18./

A vers éppen azon a reggelen született meg, mikor korán reggel felkeltem, lassú tempóban elkészültem, felültem egy korai buszra, és elindultam a "turiba". Majd csalódás ért de arrébb raktam, és végül a napom estéje tetszetős  és boldog lett.

Ábrándozás...-Testnevelés órán.

Rövid, modern vers

Lilára festett körmeimmel díszelgek előtted.

Te kértél, hogy ilyen legyen, hát tessék, meg tettem.

Neked próbálok kedvezni mindenben,

Csupán csak sok sok mosolyért cserébe.

Esténként várom, hogy beszéljünk mesenen,

S felcsillan szemem mikor látom : bejelentkezett.

Videón keresztül láthatlak téged,

Csodállak, gyönyörködöm benned.

Imádatom téged az  egekig emel,

Rövid versem reád figyel;

Tesi órán fogalmazódik meg bennem,

Ott is csak rád gondolok, szeretlek!

Igen. Ez is egy újabb ábrándozás arról a valakiről, akit jobb lenne ha elfelejtenék, mert így utóbb belegondolván...csak szenveszt a tény, hogy nem lehet "enyém". 

Ábrándozás...-nyelvtan órán.

Íme egy vers, mely a sokkoló hír ellenére született meg, majd íródott papírra általam.:

Neki...

Nem vagy itt mellettem,

Messze vagy kedvesem.

Hiányod fáj nagyon,

Ha találkozunk, ölelj forrón!

Kábíts el szemeiddel,

 Kápráztass jelenléteddel!

Suttogj fülembe kedveset,

Beszélj hozzám, nevettess!

Órákig sétáljunk este,

Lessünk csillagokat ketten!

Üljünk a fűben délben,

Vitassuk közös életünket…

…Melynek vége az legyen:

Szeretlek téged örökre!

Rövid vers. De benne van mindaz amit akkor éppen éreztem, szerettem volna..

Neki..

Elrontottam valahol…

Nem voltam elég odaadó?!

Holnap a Tiszába ugrok.

És könnyek közt meghalok.

Szépen temessetek,

Virágot csak keveset kérek.

Emlékezzen rám pár ember,

De neki  ne mondjátok mit tettem.

Pár  év múlva szólhattok,

Látogassa meg sírhalmom.

Onnan egy rózsa nő majd ki,

Ha tudja mit jelent, emlékszik.

Majd nézzen fel az égre,

Lásson benne engem.

Jusson eszébe az a vasárnap,

Mikor valóságban először láttam.

Aztán menjen ki a parkba

Számolja meg a kavicsokat.

Ha végzett, sírfámon, nevem alá

Vésse bele azok számát.

Majd üljön le és nézzen..

Előre a dombos tetemre.

Nem várom , hogy szeressen,

Csak lássa, mit veszített.

De egy titkos levél el lesz rejtve,

Melyben benne van minden.

Néhány szó egybevetve:

Szerettelek, és ez így lesz végleg!

/2010.szept.17./

A vers akkor íródott, mikor az illető, kihez szól a vers, közölte velem, hogy nem szeretne személyemmel élettársi kapcsolatot élni. Köznyelven szólva: "járni". A hír lesokkolt, megdöbbentett. Azt hittem van nála esélyem. Igaz, mikor elfutott a válasz elől, sejtettem valamit, hogy a reménykedést rá kellene hagynom, mert csak a síromba vezet. 

A versben olyan emlékek csillannak meg, amelyeket az adott személlyel éltem át, (kb.) nem több mint 1 hónap alatt.

Ez a szerelem előtt nem éreztem költői ihletet magamban, de Ő, Ő igazán megtudott ihletni. 13 versem szól róla, illetve hozzá. Még akkor is írtam feléje szóló verseket mikor már nyíltan kijelentette, hogy ő nem szeretne velem kapcsolatot létesíteni(párkapcsolatot).

El is fogadtam a tényt. De a remény bennem tovább él. És várok, ha nem is Őrá, várok arra a valakire, aki majd újból el csavarja a fejem.

Mert szép.

http://www.youtube.com/watch?v=mikudzy6Ddo

Nincs különösebb hozzáfűznivalóm, egyszerűen csak szép a mű, álmodozásba merítő...
:)

A várakozás hozta ki belőlem...

Hirtelen vers

Ajj de mondj már valamit a levélre

Ne várakoztass meg engem.

Csalfa hitbe ne vezess,

Mondd meg mit gondolsz és jobb lesz.

De csak üres sorok, némaság..

Rímem tekerődzik tovább.

Tovább, tovább…de hova már?!

Mire vársz?! Mondd hát!

Ne légy szégyenlős előttem,

Híred legyen jó, vagy rossz nekem.

Hallgatásod fáj nagyon,

Áruld el mi van és lenyugszom.

De nincs válasz, nem kapok.

Mért áltatsz, tán’ rossz vagyok??

Fáj a csend, érted élek,

Érted te ezt?! Szeretlek!

/2010.szept.17./

Mikor még éreztem a szikrát, és nemhogy éreztem, szó szerint perzselt.

Az egyszerű kép.

Találtam végre egy olyan képet, amiről el lehet mondani azt, hogy attól olyan különleges, csodálatos és elvarázsoló, amiért olyan egyszerű. És valóban. A képen egy messzi madár szemlélhető, a kék égben elmerülve.

A fejemben szavak tömkelege kavarog, néhányat el is árulok: magány, egyedüllét, szabadság, álmodozás, szerelem, nyár.

Magány?

Egyedüllét, elhagyatottság, társtalanság, magányosság...  Van olyan ember, aki ettől menekül, és van olyan aki ebbe vágyik. Megkérdeznék egyszer egy olyan embert, aki fél az egyedülléttől, és egy olyat is aki élne vele, hogy mért?  Bevallom. A magány szerintem se a világ legboldogabb életérzése. De az ilyen elől csak az menekül, aki tett érte, hogy magányos legyen...Ezen el lehet gondolkodni, hogy mivel is tehet olyasmit valaki, hogy aztán rettegnie kelljen az elhagyatottságtól. Aki pedig szeretne a társtalanságban szenvedni - mert nekem az szenvedésnek felérne - azt is meg tudom  érteni. Én is sokáig úgy voltam ezzel, hogy nekem senki és semmi nem kell. Se barát, se élettárs, se család. Tényleg semmi. De mikor kipróbáltam milyen, rá kellett döbbennem, hogy szörnyű. A megértésem onnan jön, hogy éreztem már úgy, hogy engem kinéznek, lenéznek a sorból, hogy senkinek nem kellek, hogy legszívesebben öngyilkos lennék, de volt bennem egy kis szikra, egy csöppnyi remény, amely kivezetett erről a téves útról - szerencsére .

Egyedüllét.
Ez az érzés gyakran elő tör bennem. Ha szomorú vagyok, ha megbántanak.. Egyedül sétálok mindenfelé, a társam kizárólag a zene, a szél, az út, a nap, a víz...Minden más egyebet, főleg az embereket, teljesen kizárom a világból, és csak arra koncentrálok amire gondolok. És mikor megnyugodtam, szépen lassan visszafogadom a külvilágot, és az élet megy tovább, úgy ahogy mennie kell.

Szabadság.

"Ha semmid sincs, van szép szabadságod."  /Arany János/

Álmodozás.

Hm:) Álmodozni könnyű. Felelősség mentes, más nem tudja meg, és bármikor lehetséges. Az álmodozásból már sportot lehetne űzni. Gondoljunk csak bele..hányszor volt olyan, hogy meredtünk ki az ablakon, vagy a felhőket vagy a csillagokat bámulva és gondolkodtunk el egyes dolgokon?! - majd szőttük tovább olyanra, amilyenre mi szerettük volna. Az álmodozás nem más mint valóságból kiindult álomvilág, mese. Bármi történhet, a valóságban nem fog bajunk esni, nem lesz kockázata, mert mindez bennünk zajlik le, és mint már említettem csak saját magunk tudunk az álom világban létrejött szövevényekről, képekről.

Szerelem.

  Na ez az a dolog, amit napokon, heteken át tudnék részletezni....épp ezért most ebben a bejegyzésben nem tagolnám tovább, lesz még alkalom, hogy említeni fogom...:)

Nyár.

A nyárról mi is jut eszembe. ... Elsőként a takarítás..:D de ami itt most lényeges az a második gondolatom, a kikapcsolódás. Ezt, hogy kikapcsolódás, nem a több 100 ezer forintos nyaralásokra és egyéb kiadásokra értem..Nem. Kikapcsolódás számomra az, hogy sokáig alszok, nem kell iskolába mennem, vagy dolgozni, olvashatok annyit, amennyi csak jólesik... A barátokkal való felhőtlen találkozások, a bulik, a kalandok, a nevetések, a bicajozások, az ismerkedések.........ez mind mind (és még egy csomó más egyéb is) magába foglalja a nyarat.

És nem mellesleg a kép, amiről mindezek vélemények megötlöttek bennem: 

Egy elgondolkodtató kép.

Mikor először megláttam, a gyerek korom jutott eszembe. Majd sorra jöttek az emlékek, az olyan emlékek ahol és amikor igazán szabadnak éreztem magam.
Amikor szabadnak érzem magam, azt hiszem ez a kép eszembe fog jutni. Sokszor álmodoztam olyanról, hogy csak futok, futok, és futok. El a messzeségbe, és senki nem mondhatja , hogy álljak meg, vagy lassítsak. Szabadon nevethetek, az emberek véleményétől függetlenül, hogy nem néznek majd bolondnak, csak mert elmosolyogtam magam a buszon, vagy a férfiak nem veszik flörtölésnek az elvétett mosolygást, mert épp valami szépre gondoltam.
Szeretném egyszer azt érezni, hogy szabad vagyok. ...De azt hiszem ilyen soha nem lesz.. Mert ha nekem a szabadság tartalmazza azt is, amit az imént leírtam, akkor egészen kétségbe ejtő ténnyel állok szemben: az emberek érdekesek.

Igaz ekkor felmerül bennem a kérdés...: mi van akkor, ha nem az emberek a furcsák, hanem én vagyok pont az aki eltér valamiben az átlagtól?!

Jó lenne ha lenne az ellenkező nemben egy olyan valaki, aki szintén hasonlóan vélekszik az emberekről, és néha benne is előjön az előbbi kérdés...Talán Ő lenne számomra az igazi.

Erre a képre eredetileg a "szabadság" címszó beírásával a Google-ba találtam rá.. És valóban elgondolkodtató szerintem. Hiszen én magam már annyi mindent el tudtam róla mondani, vagy lehet nem is róla, hanem inkább arról, amiket eszembe juttatott. És még mindig..tömérdek gondolatom lenne róla...:)

Ami mindig a kanyarban következik...

http://www.youtube.com/watch?v=7u11idEZ9Lc

(Tudni illik, szeretek bicajozni. És amikor a Tisza parton lévő kanyarba érek, olyankor teljesen véletlenszerűen ez a zene szokott következni, pedig keverésre van rakva.)

Többek között ez a zene sokat jelent számomra. Egy csomó, és még annál is több emlék, illetve ember (barát) feje ugrik, villan be.:)

Ragaszkodás ?!

Érdekes ez a kép. Mikor megláttam, eszembe jutott egy szó: ragaszkodás.
Ahogy a növény körbe fonja szépen lassan, évek alatt a házat, és kilehetne irtani, oltani, de nem teszik. Miért?! Hisz' egykor az épület attól volt elragadó, ahogy kinézett, és most benőtte egy futónövény. Csupán egy gyökér elvágása, és kész.
De nem teszik. Én se tenném. Emlék az egész. Az, hogy mikor még csak a fél házon volt dzsumbuj akkor pl. 2 évesek voltak az unokák..és most , most meg már 5. ( Mert ez egy nyaralóház.)
Szerintem az emlékek szertefoszlatása a világ egyik legszörnyűbb vétke. ...

B.-nek

Lángra kapott a kicsi kert

És nem aluszik soha el.

Csak úgy perzselődnek a levelek, de

Minden egyes szirom után forróbb lesz.

A jég megolvad, elveszik

Május illata érződik.

Üde tavaszi szél suttog:

Te szerelmes vagy nagyon…

Kedves B.  Ezt az igen csak rövidke versemet az őszinte szerelmed, esetleg a a benned kialakult szenvedésed ihlette meg. Valamint az én akkori érzéseim is hatottak rám..:)

Mikor dúlt a "láv"..

SZTÖCS

Szívem csakis érted dobban

Zúg a fejem, őrület van.

Ezennel elcsavartad a fejem,

Remélem, nem hagysz kétségbeesve.

Este álmodozom felőled,

Te vagy a mindenem, hidd el kérlek!

Lelkem súgja: szeretlek,

El soha ne veszítselek!

Kincsem ! Csak érted élek!

Ösztönösen indulok hozzád

Rímem egyszer nálad hazatalál.

Örülök ha beszélsz, ha látlak

Kérlek, soha ne áltass.

Reményem , hogy szerelmed megkapom,

El engedni az már soha nem fogom.

Csupán egyet kérek

Szeress mindörökre.

Amióta ismerlek,

Körötted jár az eszem.

Teljes szívemből szeretlek

Értsd meg végre, nekem te kellesz.

Gyáva voltam, hogy közöljem

Esetleg féltem, rettegtem.

De mostmár mindegy, oda vagyok érted

!

A vers címe SZTÖCS. Ez a versszakokból ered....de a 2. versszakot kihagytam. Az oka: a kezdőbetűkben el volt rejtve a neve annak, akiről, ill. akinek eredetileg szólt a vers...

Zene :)

http://www.youtube.com/watch?v=r2Ju4Q6yCuA

és a szöveg hozzá:

Mentha:
Hozzám szól egy hang: Héj ember!
Légy tisztában a dolgokkal és minden rendben
Bent a fejben, ép testben, ép lélekben
Érezd, ahogy pezseg az élet a véredben
A bőröd alatt minden rétegben
Minden egyes levegővételben
Benne van a megoldás egy más felfogás
Csak így tudod túl élni a változást
Megszakasztott mása egy látomásnak
Miben éltél eddig de, most ébredsz másnap
Fontosságot adsz minden másnak
Egy élettársnak vagy egy új lakásnak
Újat hozol, mint a szél a fáknak
Vagy a tél a nyárnak, letörnek a régi ágak
Sokszor mennél előre de eléd vágnak
Lehagynád őket, de gyengébb a lábad
Ha lassú vagy fel kell zárkóznod
Ha a körülmények diktálnak, meg kell változnod
Vállalnod kell némi felelősséget
És rájössz, hogy csak ez erősíthet fel téged!

Sövi:
Hiába vették el a holnapot, tegnap már voltam
És láttam azt az embert, aki a gondolatomban olvasott
Ezért levelet írok magamnak, hogy emlékezzem
Ha éjjel összedőlne a világ ez az emlék el, ne vesszen
Eleveztem olyan vizekre ahol nem jártam még mással
Csak most egy igaz társsal
Ezt ne feledd! Írja a napló, és én nem fogom ez eskü
Hallgass rám a ringben el kell majd a kesztyű
Tegnap nem hittál még semmiben a tudás fája kidőlt
Holnap képes leszel rá, hogy megállítsd az időt
Ma még gyerek vagy de holnap felnősz
Ahogy más úgy te is fejlődsz
Mert minden változik, meglátod
Egyszer neked is lesz párod
Tudom, már alig várod
Ismerd meg magad és írj ennek gyümölcse lesz, vágod
Lásd a hibákat, és nem sért meg a korbács
Amit csinálsz, csináld magadnak, így nem érhet csalódás
Később megfogják a kezed, már nem kell, hogy vezessenek
Mert ha valaki bízik benned erősebb leszel mint ahogy álmodtad
Nem kell, hogy rettegj, hogy egy újabb tévedés hajt
Csak hunyd be a szemed, mert holnap révbe érsz majd

Brash:
Tanácsot adhatok de, megcsinálni nem tudom
Hiába erőlködöm, ha abba hagyod félúton
Tanácsot adhatok de, véghez vinni te fogod
Csak élj, csak csinálj úgy, ahogy akarod
Rázd fel a gondolatokat, a köd fátylat bont
Jó kedv mostanában de olykor rossz kedv ront rád
Hidd el ez engem is bánt
Mint egy madár csak szállsz, csak szállsz
Az ötletek tengere tudom végtelen
De mindent egyszerre nem lehet, mert belebuksz higgy nekem
Ismerlek, jól tudom ki vagy
Látom midig az arcod, tudom a szíved néha kifagy
Mint egy kép ilyenkor nem szólok én sem
Lépnék előre, de inkább mégsem
Ha kell neked írok de mondhatjuk azt is
Hogy magamnak erre talán figyelek, erre talán figyelek
Ha kell neked írok de mondhatjuk azt is
Hogy magamnak erre talán figyelek, erre talán figyelek

Mikor eluralkodott felettem az érzés...

  Ha látom elszáll minden bánat,

Ha sétálok nem érdekel ki láthat.

Egyedül bolyongok

ÉS csak Őrá várok.

Várom a napot, mikor szemembe néz

És elrebegi: örökre maradj enyém!

De félek. Mi van ha ez csak remény?

És később majd el kell fogadnom a tényt:

Soha nem ejthetem ki számon, hogy miénk.

Ő, nevét szívembe véste,

Elfelejtenem lehetetlen.

És hull a könnyem tehetetlen

Párnám fölött zokogok minden este.

Reggel felébredve az Ő képe jelen meg előttem..

Előbb feldob, majd könnyű széllel elereszt.

Lassan szállok tova, s mikor földet érek,

A valóságba ütközve koppanok egyet.

A jó kedv megmarad természetesen,

Mert bízok a hitben és a szerelemben.

/2010.szept. 16./

Érdekes volt ez az érzés... Csak rá gondoltam, és nem érdekel semmi, a körülöttem zajló eseményekből. Vidám voltam, és vártam, hogy újra beszélhessek vele....  Bár nem beszéltem volna..  tán' még tartana az a furcsa, de mégis imádni való érzés ott legbelül..mélyen.